Empátia kivétel kérdés. Hogy működik ez a társadalomnál akkor?

A “munkaundor” általában ugyanabból a depresszióból és kedvetlenségből fakad, amiből az öngyilkosság is. Szóval elég butaság erre úgy reagálni, hogy “akkor öld meg magad”. Ez szerintem is részben gyenge empátia, részben pedig tudatlanság is.

Viszont szerintem NEM a munkaundor az egyetlen kivétel. Csomó tünete van a mentális betegségeknek (akár a “szimpla” depressziónak is), amit az emberek már nem fogadnak el: pl. a higiénia hiánya. Ha valaki filmbeillően művészien szenveleg, azzal együttéreznek, de ha már megtudják, hogy annyira depressziós, hogy képtelen naponta fürödni, fogat mosni, felöltözni, kitakarítani, vagy egyszerűen csak felkelni az ágyból, akkor egyből szörnyülködnek az emberek, és abszolút nem empatizálnak. (Ez persze nem mindenkire igaz, csak sok emberre.)

Gyerekként erre mondtuk, hogy a "gázok a hibásak", utalva arra, hogy a Nagy Bumm előtt csak ezek keringtek össze-vissza és ha mindig valakire mutogatunk, majd megvizsgáljuk, hogy ő miért cselekedett úgy, ahogy, akkor kiderül, hogy ő is csak áldozata pár embernek meg néhány szerencsétlen körülménynek és ez így megy tovább egészen a gázokig :)

Ahogy egyesek nem képesek már a higiéniára sem figyelni, a társadalom többségének is véges a tűrőképessége.