Ez miért van? Fog ez változni valaha is?

Az a helyzet, hogy az előző munkahelyemről ki lettem rúgva (az én hibámból), ami után 2 hónapig otthon voltam. Év végén volt ez, így nem is vettek már fel sehova. Ezek mellett egy rendkívül destruktív ó, bántalmazó párkapcsolatomnak lett vége a kirúgással egyidőben, ami még pluszban hozzájárult az egyébként sem szerencsés helyzetemhez. Azóta lett új állásom, meg is vannak velem elégedve, elég sokszor dícsérnek, így ilyen szempontból minden rendben van. Ugyanakkor valahogy annyira megviselt ez az egész, hogy úgy érzem, mintha nem tudnék már kapcsolódni az emberekhez. Barátkozni bár próbálkozok, de úgy érzem minden emberi interakció egy teher nekem. Persze ha valaki hozzámszól, akkor válaszolok normálisan, de magamtól nem keresem senki társaságát sem. Úgy érzem túlságosan magamba fordultam, de hiába az önreflexió, ellene nem teszek semmit, mert nincs kedvem az emberekhez.

Ez már végleg így is fog maradni, vagy ez idővel rendbe fog jönni, és csak a történtek miatt működök így jelenleg?

20f