Fog ez változni valaha? Mi az oka ennek?

Gyerekkorom óta ismétlődő dolog ez, egyszerűen nem értem az okát.

Azóta felnőttem, de még most se működik az egész úgy, mint másoknál.

Lehetek akármilyen kedves, közvetlen, barátságos egyszerűen engem nem igazán kedvelnek meg végül az emberek. Legyen szó iskoláról, munkahelyről, bàrmilyen új társaságról, ez elején legtöbbször tök jól indul (bár néha az sem), aztán azt veszem észre, hogy nem kedvelnek igazán vagy semennyire sem. Pedig nem tettem semmit tudtommal.

Évek óta ismétlődő folyamat ez az életemben. Rossz érzés, hogy mások meg lehetnek parasztok is, bunkók vagy akár nagyképűek, mégis kedvelik őket és körbe van nyalva a fenekük. Pl. a munkahelyemen kialakult egy tök jó társaság, ez elején minden jó volt, aztán az utóbbi időben azt látom, hogy engem nem kedvelnek annyira, mint másokat. Beszélgetés közben mintha én nem mondtam volna semmit, alig kapok reakciót, másokra pedig reagálnak. Pedig semmi olyat nem mondok. Tényleg tudok viselkedni is, senkit nem bántok meg vagy ilyesmi. Volt már olyan is, hogy először találkoztam pár emberrel egy adott társaságban barátoknál és még mielőtt beszélgetésbe kezdtünk volna, hogy mégis kicsit megismerjük egymást kaptam egy beszólást, csak egy ilyen odaszúrást, és annyira szarul esett. Nem is ismernek, tök pozitívan és kedvesen mentem oda és mégis ilyenek. Szóval nem tudom. Külsőleg is mindig igyekszem, nem vagyok leprás, se igénytelen. Szerintem a belsőm is oké, persze tudom nem vagyok tökéletes, de hosszú évek óta ez van mégis. Kevés igazi barátom van, meg olyan ismerősöm akik tényleg őszintén kedvelnek. Nem értem miért.