Miért védik ennyire az alkoholistákat?

Mert sokan küzdenek az alkohol problémákkal és nehéz beismerniük, inkább más a hibás.

Plusz a szülő komplexus, hogy gyerekként a túlélésünkhöz a szülőket sérthetetlenek láttuk. Ha valamit a szülő rosszul csinált nem lett kezelve megbeszélve normálisan.

Például emberek vagyunk kiakadunk fárasztó napunk volt olyanokat mondunk hogy miért élek semmi sem jó az életemben.

Vagy paszív agresszívan reagálunk a gyermek hibáira. Felhívjuk a figyelmet rá.

Gyerek azt fogja érezni ő tehet róla, mert a szüleit ilyenkor még idealizálja.

Ez tinikorban megszűnik akkor elkezdjük látni a szülők hibáit ráébredünk arra, hogy ők sem tökéletesek.

Akivel ez nem történik meg túlidealizálja a szülőjét mai napig ő lehetséges nem bírja elviselni azt a gondolatot, hogy valamiről a szülő is tehet.

Szerencsére én megúsztam az alkoholista szülőt (volt helyette más baj), de sajnos férjem nem. Az apja az a tipikus mindennap beiszok és végig verek a családon, mert én vagyok a Jani - típusú ember. Dolgozni nem szeretett, a feleségét sem engedte dolgozni (mert tuti félrekúúúúr a rossz fehérnépe...), az anyja (tehát férjem nagymamája) nyugdíjából, a családiból éltek 6-an, mama, szülők és 3 gyerek, olyan körülmények között, amit ezek alapján el lehet képzelni. Mikor férjem és az öccse elérte a nagykorúságot, el lettek zavarva dolgozni, addigra a mama elhunyt. A férjem és sógorom keresetéből éltek a későbbiekben. Ezt úgy, hogy apuka elvette a fiúk fizetését és ő osztotta be, tehát abból soha egy vasat sem láttak viszont. Lett belőle valamennyi kaja véve (éppen kevés az éhenhaláshoz), a többi ment piára. Férjem közben munka mellett befejezte az iskolát és szakmát tanult ki.

A rezsikkel folyton el voltak úszva, albiról albira költöztek, mert mindenhonnan kitették őket. Voltak olyan idők, mikor illegális lakáshasználók voltak (ez még gyerkkorukban), lakatlan házakba cuccoltak be pár hétre.

Amikor férjem már felnőtt és rájött, hogy amúgy ez kurvára nem normális életmód (kb 25 volt ekkor, nem sokkal azután történt, hogy összejöttünk), volt egy alkalom, mikor apósom beivott (mily meglepő) és nekiállt a régi "jó" szokása szerint hepajkodni, hogy ő itt a családfő, ő itt az úr, az van, amit ő mond. Valami baromságon felhúzta magát, amit anyósom mondott, vagy tett, már nem emlékszem. Kedves apuka nekiment anyósomnak és elkezdte ütlegelni. Férjem megelégelte a dolgot, szóvá tette apósomnak, hogy be lehet fejezni. A kedves após (talán az alkohol miatt) nem igazán vette figyelembe, hogy férjem akkorra már magasságban, szélességben és súlyban is nagyobb, mint ő, talán nem kéne hergelni. Apóska szépen elhordta anyósomat mindenféle kurvának, egyéb szép jelzőkkel illette. Mikor újra neki indult anyós felé, hogy folytatja jól végzett dolgát, férjem elkapta és szarrá verte. Úgy ahogy volt, egy szál gatyában, papucsban, szétverve kitette az öregét a ház elé, kivitt neki egy szatyornyi ruhát, pénztárcát, egyebet és közölte, hogy ha beteszi mégegyszer a lábát, a házat nem hagyja el élve.

Azóta apóst nem láttuk, nem hiszem, hogy bárkinek is hiányzik.

Bárkinek elmesélem, hát jajj szegény apuka, csak nem kellett volna úgy megverni...

De, kellett. Különben vissza megy és folytatja...

Szóval én azt mondom, sajnálja a fene az alkoholistákat, nekem nincs kedvem hozzá.

Amúgy én is észrevettem, hogy az alkohol fogyasztás jobban elfogadott (még az alkoholizmus is), mint a dohányzás. Pedig olyat még nem hallottam, hogy valaki elszívott egy cigit, utána beült a kocsiba, és emiatt karambolozott...

Vagy apuka elszívott egy cigit, emiatt megborult és végig verte a családot...

Olyat se hallottam még senkitől, hogy "apám elszívott naponta egy doboz cigit, emiatt olyan szar gyerekkorom volt..."

De a dohánytermékeket el kell dugni a kiskorúak elől, az alkoholt meg minden boltban kipakolják szép nagy polcokra. Attól valahogy nem óvják annyira a gyerekeket...

És lehet mondani, hogy akkor költözzön el, valami munkából tartsa el magát őrlángon, aztán csak lesz valami.

De azok a gyerekek, akik ilyen környezetben nőnek fel, általában már évek óta ki vannak téve ennek a lelki és fizikai terrornak (mert ez az) és olyan önbizalom hiányosak, hogy el nem tudja képzelni, hogy ő egyedül is képes lenne megállni a lábán.