Ha valaki nem bírja az életet, az emberek gonoszkodásait, csalfa természetüket annak jó megoldás lehet az életből való kivonulás?

Mennyit szoktál örülni egy héten?

Örülni lehet annak is, hogy nem vagy a többségi birkatársadalom része.

Örülni lehet a hóesésnek.

Örülni lehet egy finom ételnek, jó könyvnek, filmnek, zenének, egy szép tárgynak, stb.

(Örülni lehet Isten teremtményeinek is, érdekes módon ezek ráadásul még általában ingyen is vannak.)

Az energetikailag lehúzó dolgokon meg nem érdemes sokáig rágódni. Például a dilinyós társadalom ilyen lehúzó valami. Minek foglalkozni azokkal az őrült majmokkal akik állandóan csak a pénzt hajszolják, hogy aztán a megszerzettet elverhessék valami értéktelen kacat szemétre? Ki is lehet röhögni a sok akarnok pénzsóvár kártevőt.

Ez egyébként nem feltétlen kivonulást jelent, mert bizonyos alapvető szükségletek kielégítése terén szükséges kapcsolódni is a társadalomhoz, de lehet ezt elemelkedetten is csinálni, felülről szemlélni a mások hasztalan vergődését. A történet végén úgyis mind kukaceledelként végezzük. A világ leggazdagabb embere, legboldogabb embere, stb is. Ennek is lehet örülni, hogy az élet végén úgyis, egy, az embernél sokkal nagyobb erő fog végső igazságot szolgáltatni mindannyiunk felett.

Nem attól leszel különb, hogy te is piszkálásba fogsz, hanem azzal, hogy te nem teszed!!!

Képzeld el, hogy a háborúban lévők, most mindent megtennének, hogy otthon lehessenek a szeretteikkel.

Nem, hogy önként eldobják az életüket.

Minden fejben dől el. :)

Én fiú létemre mivel nem vagyok gazdag, örülni tudok egy jó filmnek a tv-ben, egy jó regénynek, egy kedvenc számomnak a rádióban. Az a baj, hogy annyira megszokott luxusban élnek sokan, hogy már semminek nem örülnek.

Ne tudd meg hogy gyerekként hogy örültem hogy színes tv-t vettünk. Előtte fekete fehér volt.

Amikor parabola anrennát vettünk, hiába nénet nyelvű volt.

Passz. Én negtanultam értékelni az élet örömeit. :)

Ha én a helyedben lennék, és pénzügyi helyzetem engedné, megtanulnék midnent ahhoz hogy kiköltözzek valahova a természetbe a halál f@szára, valamelyest önellátó életmódba.

Csak ezt is úgy érdemes, ha van társad. És a világban nehéz olyan embert találni, aki tudatos, képes az önreflexióra és együtt lehet vele élni.

Úgyhogy ez az elmélet is az embereken és a velük való kapcsolódáson bukik meg.

Too bad.

#3:

Ennyire nem kéne túltolni a fantasy regényeket...😀