Hogy lehet az hogy a magyar társadalomból kivonulva jobban érzem magam mint oda "bevonulva"?

Például egy megörökölt tanyasi jellegű ingatlanban ahol a kertben termett fával fűthetek, ami pedig nem is könnyű fűtési mód a városi távfűtéshez képest még ha ingyen van akkor sem. Vagy ha akár a hűvös novemberi hónapban Nyugat-Európában csavargok biciklivel. Majd a mögöttem hagyott akár több száz km után éjjel a szabadban alszok padon. Ez sem leányálom a kényelmes hazai panellakáshoz képest, mégis madarat tudnák olyankor fogni röptében. És megfordul a fejemben hogy milyen lenne ott nyugaton új életet kezdeni, az sem baj ha a béka segge alól például utcaseprőként kezdve. Miért nem érzem jól magam a saját hazámban a társdalom tagjaként? Még diplomás állásban sem. Persze napszámos munkában meg mégkevésbé. Míg a nyugati jóléti országokban még a kemény pad is jó a hűvös éjszakákon. Hasonlóan érzem a természetben is, ott is jó bármi, a luxus lakókocsitól kezdve a sátorban való didergésig. De a társadalom között semmi sem jó.