Ez fiatal generációs dolog, vagy csak én vagyok "különc"?

Szóval minden, ami az én szüleimnek státusszimbólum, az engem nem érdekel. Mikre gondolok:

-Lakberendezés. Ha átjönnek a barátok vagy rokonok, hogy azok azt lássák, hogy milyen igényes család vagyunk. Szüleim hosszú órákat és vagyonokat öltek és ölnek a mai napig abba, hogy fejlesztgessék az otthonukat. Nekem egy funkcionális, minimalista otthon tökéletes. Legyen könnyen takarítható, és ha költözök, legyen könnyen mozdítható minden. Eleve jobban szeretek valahol "lógni", mint otthon lenni. De ha itthon vagyok, akkor nem a nappaliban bámulom a vitrinbe kirakott díszeket, festményeket, könyvespolc díszkötéses könyveit, a csillárt, meg a szőnyeget, hanem jó eséllyel valamilyen képernyőt nézek vagy tanulás vagy szórakozás céljából.

-Autó szintén. Ha valaki megkérdezi, hogy hány lóerő az autóm meg hány köbcenti a motorja, gőzöm sincs. Elvisz A-ból B-be, van benne fűtés meg légkondi, ennyi. Ahol jó alternatíva a tömegközlekedés, oda eleve nem is autóval megyek.

-Ruhák, ékszerek, órák szintén. Szüleim csodálkoztak, hogy miért vásároltam használt ruhaboltban és miért foltoztattam meg az ülepénél kiszakadt farmeromat szabónál, amikor van annyi pénzem , hogy tudjak új ruhát venni. Én meg még örülök is neki, hogy legalább ennyivel csökkentettem a karbonlábnyomomat, hogy a régit használom. Órából van egy egyszerű fém karórám, és ha hozzám vágnának egy Patek Philippe-et, nem hozna lázba. Mondjuk ez valószínűleg nem generációs dolog, mert vannak túlárazott tornacipők, amikért az én korosztályomban egyesek ölni tudnának.

Egyedül az utazás az, ami a szüleimnek is "nagy dolog", és én is szeretek. Igen, ez valóban nem jó a karbonlábnyomom csökkentése szempontjából. De még erre költeném legszívesebben a pénzem, nem gyakorlati haszon nélküli tárgyakra.

Ha számít valamit, férfi vagyok.