Miért nem adnak az emberek második esélyt?

Én kaptam sokszor 2. eselyt. Ki tudtam harcolni, van hozzá egy eltökéltségem, türelmem, érzékem, ilyesmik.

Jobb lett? Nem. Más lett? Nem. Tudtam élni vele? Nem. Változtam/fejlődtem általa? Amúgy igen, de ez megjelent abban a kapcsolatban/helyzetben? Nem. Újra ugyanazokat a hibákat követtem el, ami miatt ugyanoda lyukadtunk ki mindannyiszor? IGEN!!

Szóval nem javasloma 2. esély megadását senkinek se. Persze nem mindenki én, de ez még a másik oldalról is egyértelmű, hogy semmi értelme kényszeríteni valakire olyat, aminek úgyse fog/tud/akar megfelelni, amiben kényszerítettnek érzi magát, korlátozottnak. Nem jó ez senkinek se.

Van 2. esély... lehet próbálkozni bárhol máshol bárhol másnál. Ez a 2. esély.

Nem lehet mindent megbocsájtani. Felejteni meg még annyira sem.

Ha valaki eljátszotta a másik fél bizalmát, azt aligha lehet onnantól már visszacsinálni.