Mit csináljak ha letiltott és ignorál de nekem muszáj beszélnem vele?

"hiszen nem is válaszolt az üzeneteimre"

Nem bántásból mondom; szerintem ez már eleve, önmagában, egyfajta jelzés, hogy nem kíván a másik fél kommunikálni. Szavakkal nem mondta ki, de a tetteivel igen (nem válaszolás, majd tiltás).

Nekem volt egy olyan exem, aki képtelen volt megérteni, hogy NEM. (90'-es évek eleje). Durván toxikus kapcsolat lett a végére, betegesen féltékennyé vált. Mikor szakítottam vele, először könyörgött, sírt (!). Később megfenyegetett, megpróbált fizikai erőszakkal "jobb belátásra bírni". Egyik alkalommal késő este végeztem, ő meg előugrott a bokorból... Szerencsére a kollégám is ott volt, akit megkértem, hogy kísérjen haza. Én kis híján infarktust kaptam, exem meglepődött, hogy nem vagyok egyedül, kollégám meg alig bírta visszafojtani a vigyorgást. Mondjuk én kibírtam röhögés nélkül. Utána belső, morbid poénunk lett, hogy kollégám időnként énekelni kezdte: "látszik a bokorban két nagy nyúlfül, látszik a bokorban Brekkencs orra..." (egy régi mese zenéje volt) Megjelent a munkahelyemen (szerencsére szabin voltam, így csak egy levelet hagyott ott, amit olvasatlanul kukáztam), évekkel később (!) ismerősöktől próbálta megszerezni a telefonszámom, bejelölt közösségi oldalakon, szóval nyomult rendesen. A mai napig zaklatna, ha hagynám.

A lényeg: hagyd békén szerencsétlent, mert ezzel csak saját magadat sikerült megutáltatni. Kevés szánalmasabb dolog van, mint mikor valaki képtelen elfogadni a szakítást, és csak vergődik, vergődik minden létező fórumon. Ha nem megy egyedül, keress egy jó pszichológust és fordítsd az idődet önmagadra.