Miért nem veszik komolyan egyes emberek, ha szólnak nekik valamiért?

Nem mindegy, hogy ki, milyen jogon, kinek, ill. miért és hogyan szól!

Ilyen részletek ismeretének hiányában csak időtöltés volt kiírni ezt a kérdést! Például ha a magánéletemet próbálnád vezényelni egyoldalúan, elhajtanálak, mint a magzatvizet vagy vastagon és magasról tojnék arra, hogy erőlködsz! Indok: akkor vezényelj nekem, ami után én megpróbáltam átvenni feletted az irányítást! Annyi tiszteletet várok el tőled, amennyit én már megelőlegeztem neked! Bárki van olyan ember, mint egy másik - és ha ez nem működik, akkor nincs miről beszélni!

Más a helyzet, ha nem magánemberként szól valaki máshoz! És így tovább!

Nem veszek senkit sem komolyan. Meghallgatom, hogy mit böfög ki a száján, aztán értelmezem, értékelem, stb. A beteges, fontoskodó mitugrászok végképp nem érdekelnek. Egyik fülemen be, a másikon ki és csá. Engem egyetlen paprikajancsi se próbáljon hipnotizálni. Túl sok ilyennel volt már dolgom az életemben, elég is volt belőlük, elmehetnek a jó édes ...

Ez a kutyagumis sztori a világ legócskább prolisága. Aki ilyenekben leli örömét, az szimplán egy tehetetlen véglény, egy senki, egy nulla, egy gyáva ürülék.

Manapság, amikor boldog boldogtalan sérült, demens, idegbeteg gyökér beszól minden kis kitalált szarért, deliházba kerülne az, aki minden ilyenre odafigyel. Ha nem fontos, le kell szarni.

De biztos akad olyan, aki bátran kiszedetné és megetetné veled a kutyaszaros panaszleveleket.