Az is teljesen normális dolog hogy ha nem igénylem a haverkodást meg a társaságot?
Egyáltalán nem is igénylem 30 évesen sem a haverokat, barátokat meg a bulizást sem.
Teljesen jól elvagyok otthon magamnak.
Szabadidőmben kerékpározom, de azt is egyedül általában. Kirándulni is egyedül járok.
Munkahelyen elvagyok egy két kollégával váltok pár szót az bőven elég.
Amire viszont vágyom az egy szerető pár, akivel kettesben szeretjük egymást. 30F
Normális vagyok vagy esetleg autista?
Voltak barátaim is, volt párom is :)
Volt szerencsém megismerni az embereket ,de nem volt szerencsém kiismerni őket....
Na, pont ezért nem igénylek már senkit, és nagyon jól elvagyok egyedül,mindenhová egyedül járok.
F
Furán fognak nézni, és néha hátrányba is kerülhetsz ezért. A társadalmunk inkább az extrovertáltakra van szabva, a legtöbb szociális etikett is olyan, hogy jópofizni meg haverkodni kell olyanokkal is, akiket aztán sokszor ugyanezek az emberek valójában a hátuk közepére se kívánnak. Szóval ha neked jó így, akkor simán érdemes így élned. Szerintem ezerszer korrektebb és őszintébb, mint akik pl megalkuvó kapcsolatfüggőségben élnek.
Ja és nem hinném hogy autizmus, esetedben sokkal inkább gondolnám egyfajta extrém szélsőséges introvertáltságnak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!