Teljesen soha nem lehet megnyílni valakinek?

A kérdésed nagyon mély és filozofikus, és sokan élik meg a személyes kapcsolataikban azt a dilemmát, hogy mennyire lehet teljesen megnyílni valakinek, anélkül, hogy az valamilyen módon hátrányosan befolyásolná a kapcsolatot.

Az, hogy teljesen megnyílhatunk-e valakinek, igazából nagyon személyfüggő, és a kapcsolat típusától, a két fél közötti bizalomtól és a másik reakciójától is függ. Van, aki úgy érzi, hogy a barátság vagy a párkapcsolat erősebb, ha teljes mértékben megosztjuk a legbensőbb gondolatainkat, érzéseinket és emlékeinket. Mások viszont úgy vélik, hogy bizonyos dolgokat jobban megőrizzünk magunknak, hogy ne terheljük a másik felet, vagy hogy elkerüljük a túlzott sebezhetőséget, ami esetleg visszaéléshez vezethet.

A teljes megnyílás valóban lehet kockázatos, mivel ha a másik fél nem képes vagy nem hajlandó megérteni vagy tiszteletben tartani az érzéseinket, az könnyen csalódáshoz, fájdalomhoz vezethet. A bizalom és a kölcsönös tisztelet tehát kulcsfontosságúak ahhoz, hogy egy ilyen kapcsolat működhessen.

A kérdés, hogy „Nincs olyan ember, akivel minden emléket, gondolatot és érzést meg lehet osztani?”, szintén érdekes. Az emberek különbözőek, és nem mindenki lesz képes vagy hajlandó olyan szinten befogadni, ahogy mi szeretnénk. Ugyanakkor az, hogy nem találunk egyetlen embert, akivel mindent megoszthatunk, nem jelenti azt, hogy nem találhatunk valakit, akivel mély és őszinte kapcsolatot alakíthatunk ki. Lehet, hogy egy barát vagy partner tud segíteni a nehéz pillanatokban, de fontos, hogy megőrizzük saját magunkat is, és tiszteletben tartsuk a másik fél határait is.

Ezért talán a legfontosabb, hogy egyensúlyt találjunk a megnyílás és a személyes határok között. A valódi bizalom és a kölcsönös megértés azok az alapok, amelyek lehetővé teszik, hogy egy kapcsolat egészségesen működjön, miközben megőrizzük önállóságunkat is.

Meg lehet es meg is kell.

20 eve vagyok egyutt a felesegemmel. A kezdeti oszinteseg moge belopakodtak a titkok. 18 ev utan szerelmes lettem egy lanyba, aki elotte volt a szerelmem. Osszejottunk. Megnyiltam neki. Felesegem rajott, 2 evig szemvedtunk, mi legyen. Elotte is megnyiltam, es o is ismet. Olyan oszintesegi szintet ertunk el, hogy mar fajt. Mindezt ugy, hogy kozben a szeretet es szerelem ott volt minden oldalon. Nem ekeztuk egymast, ezt volt nehez elfogadni, amikor a masik mondott valamit.

Es rajottunk, hogy oszinteseg - de teljes, 100%-os - nelkul borzaszto sok dolgorol lemaradtok, es sok jo dolog elvesz, mert nem lesz kimondva.

Persze lehet hogy a masik nemet mond - extrem esetben el is hagy miatta - de akkor nem erte meg az illeto.

Mi nagyon sajnaljuk azt a rengeteg kihagyott dolgot, ami a 5-17. evunk kozott nem lett kimondva es kiprobalva.

igazan szeretni csak oszinte szivvel lehet, meg ha nehez is.