Önzőség vagy végső kétségbeesés?

"Ilyenkor az elhunyt fél belegondol a következményekbe?"

Ő már nem gondol semmire.

Szerintem az, hogy úgy érezzük a világ megszűnt. Amikor elveszítesz valaki fontosat úgy érzed nem számíthatsz másra többé. Magadra maradsz a nehéz érzésekkel és nem tudja mit tegyjen, hogy jöjjön ki belőle talán nem is akar még(ami rendben van az elején) mert fáj neki.

Fő problem talán ott van ami miatt öngyilkossághoz fordul hogy úgy érzi a világon már nincs aki megértse mi értelme élnie ha nem marad senki.

Másrészről vannak akik fenyegetőznek vele így magukhoz húzva a másikat.

Az biztos, hogy vagy módosított tudatállapot vagy nagy erő kell ahhoz hogy valaki megtegyje. De attól még komolyan kell venni, ha valaki öngyilkos akar lenni még akkor is ha te már a másik fél szempontjából nézed. Azért, mert sose tudhatod vajon mennyire van elveszve.

Egyébként fiú miatt még talán nem akartam öngyilkos lenni maximum amikor kiváltotta belőlem de az nem szakítás miatt volt.

Meg ezt felhozni másik fél hogyan érezne, ha meghalna ugyanakkor szemétség még ilyennel terhelni a másikat (akkor is hogy tulajdonképpen igaz amit mondtál).

Azonban Ő gyászol elvesztett valakit/valamit, de még is azon kell aggódnia,hogy vajon mit gondol a másik. Hogy aggódik érte. Még akkor is a másikra kell figyelnie az ő erzéseire miközben éppen te a legmélyebben van...

Kerülhet az ember olyan mélyre mentálisan, hogy egyszerűen nem fogja már fel, nem érzékeli a dolgok súlyát, vagy épp olyan volumenű csalódás, trauma, összeroppanás éri, hogy az felülír benne mindent. Csak egy dolog marad meg benne: ezt a fájdalmat megszüntetni, ami, ott és akkor, az öngyilkosság, mint egyedüli megoldás.. Sajnos.

Amikor valaki ilyen mélyre kerül, tényleg csak az marad, hogy a fájdalom szűnjön meg valahogy.