Miért lehet az, hogy semmilyen sikeremet nem tudom megélni, átérezni, örülni neki, hanem máris a következő "letudandó" lépésen gondolkodom, és soha nem vagyok elégedett magammal, soha nem érzem elégnek magamat?

Ismerős az érzés: csak a következő-, a következő feladat-probléma a fontos. Meg kell állni, átgondolni, hogyan álljunk hozzá a feladathoz, megoldani azt, majd amikor ez megtörtént, akkor is meg kell állni átgondolni, hogy hogyan is oldottam meg, mi volt benne a jó, min kell változtatni legközelebb. Egy nap 24h., nem kell mindent belesűríteni, meg általában minden megoldódik valahogy. Nem érdemes önmagunkat leelőzni:).

Túlzott perfekcionizmus, másoknak való megfelelési kényszer, alacsony önbecsülés. Hosszú önismereti munka ezen az úton elindulni, akár szakemberrel, akár anélkül, de érdemes dolgozni magadon. Azokat a kérdéseket tedd fel magadnak, amiket az 1-es válaszoló írt, nagyon jó kérdések.

Megfelelési kényszer? Gyerekkorodban a szüleid nem voltak hajcsárok, vagy állandóan lekicsinylették, nem értékelték eléggé a sikereidet, ezért folyton valami újat keresel, hátha azt végre elismerik?