Előfordult már, hogy bár valakit megbántottál / cserbenhagytál, de mégsem próbáltad meg helyrehozni, megbeszélni? Miért nem?

Pár éve karácsonykor a szüleimnél voltunk. 25-én délelőtt 10-kor beállított anyám testvére részegen. Összehányta a nappalit és elkezdte anyámat és a főztjét szidni. Ekkor üvöltözve elküldtem a fenébe és kidobtam a szüleim házából.

Megbántani nem állt szándékomban, de ez a dühkitörés részemről nagyon riasztó volt.

Azóta a családi eseményeken nem beszélünk egymással. Az esküvőmre sem hívtam meg.

Irányomba előfordult. Gondolom azért nincs ilyenkor tisztázás, mert valójában szándékos volt (lekoptatás céljából, stb).

Normál esetben még ha nem is tudja az ember, hogy mivel bántott meg valakit, akkor is érzi, hogy valami nem stimmel és próbálja megbeszélni, hisz nem akart rosszat. Nem hagyná, hogy emiatt megszakadjon a kapcsolat, csak ha ez volt a célja is. Ez pedig a másik félnek is egy üzenet, hogy ő se próbálkozzon, felesleges.

2#: Helyesen cselekedtél/cselekszel.

Én is bántottam már meg embert, de őszintén szólva nem érdekel. Szerintem az életben van egy körforgás, ami röviden: "Ma én, holnap te". Én is kapom/kaptam már "ívet" másoktól, nagy "bűnbocsánat" akkor sem volt a másik észéről, úgyhogy szerintem 1:1.

Előfordult félreértés, de meg is beszéltük. Volt tippem, hogy mi volt a baj, aztán kiderült, hogy nem is az volt. Ezért sem jó találgatni.

4 Van olyan, hogy szemet szemért, fogat fogért, mondjuk én azzal sem értek egyet, de ott legalább az kapja vissza a rosszat, aki adta. Viszont az, hogy belerúgok valakibe, de sebaj, mert más meg engem bántott, hát ez elég retek hozzáállás.

Nem szoktam szándékosan hagyni, hogy valaki rosszul érezze magát. Mondjuk eléggé rosszak a szociális antennáim, olyan lehetett, hogy nem vettem észre, hogy baj van.

Az 1:1 számolása és az adok-kapokban részvétel szerintem gyerekes, később rájön az ember, hogy ez nem fogja őt előrevinni.

5#-6#: Pedig régről létezik:

"Hodie mihi, cras tibi" - latin bölcselet.

9 Ezt a mondást Quintus Horatius Flaccus római költőnek tulajdonítják. A római kultúrában megszokott sztoikus filozófiát és a halandóság elfogadását emeli ki. Ma te fekszel a sírban, holnap én.

Lehet széleskörűbben is alkalmazni, hogy például ami ma velem történik az holnap veled is megtörténhet ha a sors így akarja. Nem buzdít viszont arra, hogy az ember szándékosan bántson egy másikat és ha kap egy ütést, akkor dacból vagy bosszúból jól vágja pofán az éppen mellette állót is. Persze ha valaki így áll hozzá a világhoz, akkor mindenben önigazolást fog látni.

Megjegyzem, elég sok olyan mondás is van, ami még a barbár időkből való és valóban pusztításra buzdít, ezekkel ma már nem példálózunk szerencsére és nem is alkalmazzuk.

A karma törvénye sem arról szól, hogy te akarj a másiknak vagy bárkinek odavágni, csak mert szerinted megérdemli.