Sok nőnek miért kardinális kérdés, hogy megházasodjon meg gyereket szüljön?

Én speciel nem akarok gyereket, de elég egyértelmű, hogy ez egyik, vagy talán konkrétan a legfontosabb döntés, amit meg kell hozni egy embernek az élete során. Teljesen más irányba visz el az élet, ha gyereket vállalsz és sokan erre szimplán vágynak.

A házasság meg szimplán hagyomány és valamennyi stabilitással is jár az életben.

Mert megvan az anyagi hátterük és közel a rokonság akik be tudnak segíteni a gyereknél, amikor vinni kell fogászatra, különórákra vagy lehet riadóztatni, ha a gyerek ágynak esik hirtelen.

Én ezért nem is erőltetem nőként a gyerek témát. Néha örülök, hogy a munkanap végén leülök és csak bámulok magam elé. Elképzelni se tudnám, hogy még leellenőrizzem a gyerek leckéjét, gyakoroljak vele, rohanjak szülőire, elmenjek érte a magánórájára.

Ráadásul az egyik szülőm nem él, a másik a világ végén él, nekem kéne intéznem MINDENT, ha a gyereknek különórára kell mennie, ha a gyerek reggel lebetegszik, ha a gyereket korábban el kell hoznom a suliból, ha a gyereknek fogászatra kell mennie.

És mindezt akkor, ha EGÉSZSÉGES gyereket szülök.

Arról nem is beszélve, hogy voltam kisgyerekes szülő munkatársa és az agyamra mentek a folyamatos előbb lelépéssel, műszakcserével vagy azzal, hogy automatikusan én vittem az ünnepnapokat, így tudom mennyire utálnának a munkatarsaim is.

Az én szüleim is távol a rokonságtól vallaltak be engem, még tisztán emlékszem, hogy baxogatta anyámat az óvoda, hogy késve érkezett értem, hogy ordibált velem elsőben a leckeírás alatt, mert olyan fáradt volt, hogy egyszer kiborult az apám, mert értem kellett jönnie, mert rosszul lettem.

Szeretetben nőttem fel, de 2024 van, a mesterséges intelligencia sorra zabálja fel a munkaköröket, már nem kapkodnak úgy a munkaerőért mint régen, ezért külön stressz lenne a munkat illetően, hogy a gyerek mellett csinálom.

Ennek sok oka lehet.. Azt gondolja, hogy az anyasággal automatikusan jár majd neki a tisztelet. Azt hiszi, az anyaság valami érdem, sikerként könyveli el, neki az a személyisége, hogy ANYA. A legtöbb, amit elérhetett az életben az az, hogy anya lett. Ennyit elég is volt letennie az asztalra. Lehetséges, hogy kozervatív, vallásos fundamentalista, bigott vallásos, akiknél szexelni csak szaporodás céljából lehet, ezért nem használ óvszert, se fogamzásgátlót, abortusz meg hájjjj, mint ördög a tömjénfüsttől... Az is lehet, hogy becsúszott, egyikük sem akarja, de kicsúsztak az időből, már nem lehet elvetetni. Lehet a szüleik akarnak unokát és anyagailag, érzelmileg zsarolják őket.

Lehet babázni akar, hogy újra megélhesse a gyerekkorát, vagy azért, mert olyan jó volt, hogy újra át akarja élni, vagy mert annyira rossz volt, hogy be akarja pótolni a kimaradt emlékeket. Mamacsoportok aktív résztvevője lesz, fő téma: mennyit evett a gyerek, milyen a gyerek széklete, milyen színűt kakilt a gyerek és HJAJJHHH!!! A falra hányta megint a borsófőzeléket, a cumit meg hozzámvágta, ugyee milyen ÉÉDIIII?? 🤩🤩😘😍 Vagy sok gyereket szeretne, mert szereti a nagycsaládot, lévén "már ídesanyámnak is 12 gyereke vót, hát áz á természetes. Dikk.."

Van, aki anyagi megfontolásból vállal gyereket, lakáshitel, CSOK céljából és legalább 3-at, hogy minél több kedvezmény üsse a markát. Vagy nem akar visszamenni dolgozni, mert a munka szar és különben is, a főnök és a kollégák köcsögök, nem kell a stressz, inkább otthon marad babázni, a sajátját százszor jobban elviseli, mint idegen, idióta gyökereket..

Azt is írtam, hogy problémamemtes gyerek... na az egyik ismerősöm gyereke SNI-s és felnevelte, egyedül, de még emlékszem mennyire volt neki ez "gyönyörű", konkrétan néha éreztem, hogy az agyára megy a saját gyereke.

Egy másik ismerősöm most neveli az SNI-s gyerekét, szegény nő idegileg a padlón van.

Na ha velem is ez lenne...

Szerintem nagyon sok esetben csak a győzködés miatt vágyik erre valaki, mert a csapból is ez folyik. Nagyszülők, szülők is nyomják ezerrel ezt a szöveget és az is elhiszi, hogy így lesz boldog, aki amúgy nem... Aztán csodálkoznak sokan, hogy miért van ennyi traumatizált gyerek, rossz házasság, válás...

Bennem sosem volt ilyen vágy, hogy gyerekem legyen, de már kezdi nyomni néha a nagymamám, hogy majd úgyis lesz stb. A házasság a mai világban meg kb annyit ér, mint egy kapcsolat. Az első problémánál már válnak is el az emberek, semmivel sem tartanak jobban össze. Akik együtt maradnak, azok sem a házassag miatt maradnak együtt, hanem azért, mert ők tényleg együtt akarnak maradni és tesznek érte. Ha kapcsolatban lennének is ugyanígy lenne.

- Alapvetően MINDEN embernek (állatnak is) egyik legfontosabb életcélja - a legminimálisabb életjelenség - a szaporodás. ÖSZTÖN. Minden normális, semmivel meg nem fertőzött, egészséges testű és elméjű emberi lénynek (nőnek és férfinek). Ez csak a biológia.Maga a TERMÉSZET.

- Humán társadalomban is minden korban az idők kezdetétől az embernek a létfenntartáson (evés, időjárási, környezeti veszélyek kivédése) kívül legfőbb célja a gyermekek létrehozása, védelme és felnevelése. Ez volt mindig és ez ma is. Az EMBER mint a természet része (ura?).

- Sajnos a változó, túlságosan MESTERSÉGES társadalmi környezet, mindenféle orvosi- és tudományos és áltudományos ismeretek, elméletek, vallások, hitek és tévhitek, filozófia és álfilozófiák ... nagy része minden elemi késztetést és ösztönt meghekkel, néha önmaga ellen fordít, az embert eltávolítja természetes önmagától, magától a természettől.

- Manapság sajnos az egyes emberek alig-alig érzik magukat a természet vagy az emberiség kicsiny részének, sokkal inkább csakis INDIVIDUUMNAK. Így fordul (ferdül) oda a világ, hogy elég sokan már nem alkalmasak beteljesíteni emberi sorsukat, sőt, nem is ismerik fel, és nem akarják elfogadni ...

Elég nagy baj, de el kell fogadnunk (erőszakkal már nem fognak megváltozni), mivel ők tényleg nem képesek szülővé válni, így tényleg nem valók szülőnek.