Van olyan, aki egyszerűen utálja a nevét?

Ha akarod és tudod, változtasd meg.

Én sem szeretem a nevemet, de szerencsére van második keresztnevem és azt használom.

Én megváltoztattam. Nagyon ciki nevem volt, olyasmi, mint pl. a Jozefina, konkrétan fiúsan lehetett becézni (Jozefina -->Józsi). Halálra szekáltak 20 éves koromig, öreges volt, nem tudtam azonosulni vele, már bemutatkozásnál raktak be az emberek a ciki kategóriába.

Akkor még a butatelós korszak volt, ha nem volt közösségi oldalad, nem tudtak olyan könnyen lenyomozni. Tiniként megcsináltam, hogy elmentem más városba bulizni és más néven mutatkoztam be ott azoknak, akik leszólítottak.

Aztán lett pénzem az illetékre és megváltoztattam, el is költöztem más helyre, ahol már az új nevemen ismertek meg és nem tudják a mai napig a régit.

Én is gyűlöltem a keresztnevem kezdettől fogva. Azért nem változtattam meg hamarabb, mert egyrészt nem volt olyan név, amiben biztos lettem volna, hogy véglegesen jó választás lesz, másrészt nem tudtam, hogy ennyire egyszerű megváltoztatni.

30 felett változtattam meg. Először csak második keresztnevet terveztem felvenni, amikor már pár éve megvolt kiszemelt új név, de rájöttem, hogy azzal nem szabadulok meg az eredeti gyűlölt nevemtől, és hogy ugyanolyan névváltoztatásnak számít második nevet felvenni, mint teljesen megváltoztatni. Akkor döbbentem rá, hogy nem vagyok én hülye, hogy egy új névvel együtt újra felvegyem az eredeti nevemet is, amit ki nem állhatok. Végiggondoltam, milyen nevek tetszettek eddig, miért tetszettek, így egyértelművé vált, mi az a név, ami a legjobban tetszik, és amivel azonosulni tudnék. Megkértem néhány barátomat, hogy szólítsanak úgy. Ezt nagyon tudom ajánlani mindenkinek, aki névváltoztatáson gondolkodik, próbáljátok ki, milyen érzés, ha úgy szólítanak. Ez után már teljesen egyértelmű volt, mire hivatalossá vált a nevem, már szinte mindenki azon szólított, kialakult arra a saját név effektus, megszoktam.

Sosem késő. Jól át kell gondolni, ki kell próbálni, aztán meg kell változtatni, nagyon megéri. Életem egyik legjobb döntése volt, azóta is boldog vagyok, hogy olyan nevem van, amit imádok. Bárhová megyek, szinte mindenhol dicsérik, hogy milyen szép nevem van.

Én utálom az enyémet. Van egy bizonyos stílusa, ami hozzám soha nem illett. Jövőre, 34 éves fejjel fogom megváltoztatni. :)

A barátaim szerencsére már az új nevemen is hívnak.🥰

Volt… hosszú-hosszú évekig, aztán megváltoztattam.

Soha nem éreztem úgy, hogy kompatibilis lennék a régi nevemmel, pedig mások szerint nem volt tragikus. Irodalmi nevek átka: mindenki szerint csodaszép, te vagy az idióta, ha nem tetszik, de próbáljon meg vele együtt élni bárki csak egy napig, és viselje el, ahogy záporoznak rá a sztereotípia hegyek darabjai.

Olyan volt, mintha egy rossz címke lógna rajtam egy áruház polcán, vagy egy ruha, ami egyáltalán nem illik rám.

Ezerszer könnyebb egy olyan névvel, amit magamnak választottam, és 100%-ban illik a személyiségemhez.

Ha külföldön James-nek hívnak és nem tetszik, az emberek többsége tiszteletben tartja, hogy te amúgy Jimmy-nek, vagy akár Mickey-nek hivatod magad.

Itthon az emberek többségében nincs meg ez a tolerancia.

Ha kitalálaz magadnak egy rendhagyó becézést, reflexből lehülyéznek, kipécéznek.

Mert automatikusan az vagy nekik, ami a személyidben vagy, és személyes támadásnak veszik, ha el akarsz térni ettől.

Szóval: ha itthon élsz, és nem szereted a neved, az a legjobb döntés, ha hivatalosan is megléped a változást.

Hidd el, lehet, hogy baromi nehéz elengedni az “előző életed” (amúgy nem ennyire tragikus), de utána sokkal könnyebb lesz.