Éltél már át társas magányt?

Igen, senki sem szólt hozzám, és a párom nem védett meg. Nemsokkal később szakítottunk, bár nem emiatt.

Igen. Többféle közösségben is, bár szerencsére 1-2 ember mindig volt, akihez mélyebben tudtam kapcsolódni. De ettől függetlenül elég rossz érzés tud lenni, amikor azt érzem, hogy benne vagyok egy olyan közösségben, ahol elvileg közös érdeklődés, identitás köt össze minket, de valójában az emberek nagy része észre se veszi, hogy ott vagyok. Nem mondom, hogy ez 100%-ig mások hibája szokott lenni, de azért előfordult, hogy én próbáltam volna közeledni (nem erőszakosan), beszélgetni, érdeklődni, de levegőnek voltam nézve bármit is próbáltam tenni.

Munkahelyen általában. Nagy társas összejöveteleken mindig. Ez van.

Igen. Kamaszként volt egy csomó barátom, de egyik se volt igazi. Illetve 20-21 évesen egy párkapcsolatban voltam magányos, papíron együtt voltunk, de örültem, ha heti max egy órát találkozott velem és alig beszéltünk valamit, ha bulizni mentünk barátokkal akkor gyakorlatilag egymáshoz sem szóltunk. Ő miatta volt ez és egy idő után már belefáradtam abba, hogy beszéljek vele erről, úgyhogy inkább én is leszartam már a végén. Persze rohadtul fájt sokat sírtam alvászavarom volt miatta. Úgyhogy úgy döntöttem, hogy szakítok vele, sok minden nem változott, eddig is és azután is magányos voltam :D