Beteg gondolat ha ilyenkor az ünnepek elől legszivesebben elbujnék az erdőbe annyira magányos vagyok?

Hát, az erdőben sem lelne nyugalmat a lelked hidd el. Ez elől elmenekülni nem lehet. Mármint gondolj bele, csak a magányból mennél a magányba. Nyilván ez az ünnepi időszak méginkább ront a helyzeten de nem lehet mit tenni. Nem mész karácsonyi vásárba, kerüld az ünnepi fényeket stb...begubózol otthon januárig, utána már úgysincs semmi csak a szutyok idő. Sokan vagyunk ebben a cipőben amúgy. Ez van. Csak reménykedni tudunk hogy lesznek megint jobb időszakaink. Addig meg marad ez és a saját mugunk és emlékeink elleni küzdés.

Én olyan helyre mennék, ahol nincs ünnepi hangulat, se hideg se hó. Valami trópusi szigetre mondjuk. De persze érthető, hogy kivagy, és elbújnál a világ elől.

Furcsának találom, hogy valaki társaságra vágyik és olyan helyen keresné, ahol biztosan nem talál. Ilyen szempontból beteg, mert nem racionális és nem logikus. Nincs családod? Senkivel nem beszélsz? Csak az exed volt az egyetlen társaságod? Nem mindegy, hogy társ hiányzik vagy általában az emberi kapcsolatok. Ha utóbbi, akkor olyan helyre kell menni, ahol emberek vannak. Én ha nem lenne semmi társaságom, elmennék valami jótékonysági önkéntes helyre, ételt osztani vagy ilyesmi. Ahol megismerhetek más önkénteseket, addig se vagyok egyedül. Ha párt szeretnék, akkor meg ismerkedni kezdenék. Az erdőbe semmiképpen nem mennék és máshová sem bújkálnék, mert az nem megoldás a magányra.