A gyerekesek nézik le inkább a gyerekteleneket vagy fordítva?

Én nem szeretnék gyereket, de nagyon sok „tudatos gyermektelennel" találkozom (biztos van rájuk valami jobb kifejezés), akik sokszor számomra elképesztő arroganciával vetik meg azokat, akik gyereket akarnak, vagy akik egyszerűen csak nem kezdenek el undorodni látványosan már a gyerek szó hallatán. Ezzel én semennyire nem tudok azonosulni, szerintem a gyerek egy érték, ezért jó, ha csak azok vállalnak, akiknek ez való. Aki nem akar, ne tegye, de ne kritizálja a gyerekeseket, amíg nincs rákényszerítve, hogy gyerekekkel kelljen folyton lennie stb.

De persze rengeteg, főleg idősebb embertől hallom, hogy anélkül nem teljes az élet. Ez az élet rendje és hasonlók. Ezekkel sose tudok mit kezdeni. Azt majd eldöntöm, hogy mi a teljes és mi lesz az én életem rendje. Hála Istennek szüleim szerintem elfogadják, hogy nem szeretnék családot, többi meg nem érdekel.

Poén az egészben az, hogy aki utálja a gyerekeket, annak van.

Nem egy ilyet ismerek, még blogokat is csinálnak, mennyire utálják őket.

De amúgy sosem értettem, hogy jut el odáig valaki, hogy kimondja, ő utálja a gyerekeket?

Egy játszótér, és egy óvoda/iskola szomszédságában nőttem fel, de kb láthatatlanok voltak a gyerkőcök számomra mindig.

Illetve mai napig van egy instrumentális szintetizátor zene, aminek alapja a madárcsicsergés, gyerekhangok, zajok a háttérben egy játszótérről. Nagyon hangulatos.

Én úgy látom a gyerekesek pörögnek állandóan ezen a témán, ismeretlen emberek is meg akarják mondani, hogy éljem az életem. Valamiért állandóan ezen gondolkodnak egyesek (tisztelet a kivételnek), hogy majd biztos boldogtalan lesz idősként akinek nincs gyereke, nem hoz senki egy pohár vizet, nem nyitja ránk az ajtót stb. Szerintem ezzel azok vigasztalják magukat, akik megbánták a gyereket és keresik az önigazolást, hogy miért döntöttek jól.

Eközben a legtöbb tudatosan gyerekmentes boldogan éli az életét és le se szrja,hogy kinek hiány gyereke van és mennyit szív velük. Közömbös az egész téma.

Én úgy tapasztaltam, hogy a gyerekesek nézik le a tudatos gyerekmenteseket többnyire.

Csak mert nekik az a meggyőződésük, hogy a gyerek az a minden, az az élet értelme ( számukra), szerintük ez az élet rendje, ők így gondolják, vagy hasonló módon, és piszkálja a csőrüket, ha valaki NEM így érez, ezért nem szeretne gyereket. Mert neki más dolgok fontosak, és mert nem áll be a társadalmi megszokások/ elvárások sorába.

Ezért már azt hiszik joguk van önzőnek nevezni, ' nem normálisnak, ,' defektesnek stb stb degradálni a tudatos gyerekmenteseket, az én életemben pl megfordult olyan személy is ebből a fajtából, aki meg merte kérdőjelezi a házasságom valódiságát-értékét, illetve a szexuális irányultságunkat is, mondván biztos szégyelljük, és hogy meleg/leszbikusként összeálltunk egy kamuházasságban. 🤣 Mondta ezt egy olyan akinek nagy volt a pofája mert szült 3 gyereket, de aztán meg alig 7 év után el is váltak. Mi ezzel szemben 15 éve együtt vagyunk, boldogok vagyunk. Most akkor melyik is a kamukapcsolat?

Ezek az emberek betegek, frusztráltak a saját életükben, és így élik ki magukat.

Én mint tudatos gyerekmentes, 3 típusú gyerekes réteget nézek le, azokat is okkal.

Egyrészt Azokat akik nyomorba szülnek, és aztán a neten meg mindenhol tarhálnak mindent mert szegény gyereknek nincs... Hát ha nincs miből eltartani, ne szüld meg b+ , ennyire egyszerű. És még mi vagyunk önzők mert nem szeretnénk gyereket🤣🤣🤣 Vicc.

Másrészt azokat a gyerekeseket, akik rendszeresen a gyereküket használják pajzsként arra, hogy előnyökhöz jussanak. Előre akarnak furakodni a sorban a boltban, a bankban stb, mert ő gyerekkel van ( a magánügye, kit érdekel, semmi közöm hozzá, várja ki a sorát), vagy pl munkahelyen. Az előző munkahelyemet azért hagytam ott, mert a gyerekesek helyett számtalanszor kellett dolgozni,fizetség nélkül, mert a gyerekesek a gyerekre hivatkozva leléptek, pl hogy beteg, aztán meg láttam őket a közeli játszótéren az anyjával... Cseppet sem volt beteg, rohangált üvöltözve, nevetgélve a gyerek. Vagy a szombati félnapos munkanapra folyton a gyerekmentes dolgozókat rakták be, mert a gyerekesek hisztiztek hogy nekik van családjuk, nekünk meg nincs, akkor bemehetünk. Hát kapják be, nekem is van családom, szeretnék a férjemmel időt tölteni, ne adj isten pihenni, mint mindenki más. Arról nem én tehetek, hogy ők gyereket csináltak, mégis én szívtam miattuk, meg a többiek akiknek ugyan családja volt, csak gyereke nem. Egyébként többször volt, hogy normális hangnemben megkért a gyerekes, hogy tudnám e helyettesíteni mert a gyerek....ez vagy az, és volt hogy igent mondtam, később viszont már az ilyen elkényelmesedett, elkezdett követelőzni ha nemet mondtam, aztán az egyik ilyennél meg elment a főnökhöz panaszkodni. És amikor az neki adott igazat, hogy nekem kötelességem a gyerekes helyett melózni, na akkor kiosztottam mindkettőt, aztán felmondtam. Ott lett elég.

Szerencsére a mostani munkahelyem nem ilyen diszkriminatív, egyenlő bánásmód van, nincs kivételezés🥳 A főnök megmondta, akinek nem tetszik, mehet máshova, a magánéletét pedig mindenki oldja meg ahogy akarja. Tudom értékelni😊

Harmadrészt azokat akik nem nevelik meg a gyerekeiket, és ez, a gyerekek viselkedéséből egyértelmű. Mégis a szülők fel vannak háborodva, ha ezt bárki szóvá teszi nekik. Bármi rosszat csinálnak a kölykeik, elintézik azzal, hogy csak gyerek még. Ezért lophat a gyerek csokit a boltból, rúgdoshatja más ülését a buszon, visszapofázhat a tanárának mikor puskázáson kapták, úgy beszél a szüleivel mintha a seggéből rángatta volna ki stb stb. Nos nem, én ezeket nem tartom normálisnak, nevelésnek sincs sok nyoma ilyen esetekben. Ez a rideg valóság.