Mennyire vagy szeretetéhes?

Nem napi, inkább heti/havi :)

Magam megoldom, sokszor kell az egyedüllét. A mosolyt szeretem legjobban!

Mennyi a napi szeretetet adagod? - Nulla.

Mennyi emberi interakcióra van szükséged? - Sokra, de nem akárkitől.

A beszédet igényled, vagy az érintéseket, testi kontaktust is? - Mindkettőt, de megint nem akárkitől.

Tehát nagyon az vagyok.

Nekem igazából arra van, lenne szükségem, hogy kölcsönös legyen a dolog; tehát én is szerethessek valakit, aki ezt viszonozza is. Méghozzá őszintén, érdek nélkül.

Nem tudom, konkrét időszakra lebontani, mégis szükségem van hosszú és mély ölelésekre, amik tényleg jó szándékkal jönnek. Nem kimondottan sokszor, de talán pár naponta nagyon jól tudna esni.

Az interakció fontos, hogy minőségi legyen, illetve, hogy kitől jön. Azt sem tudom konkrétan kifejezni, hogy ez mennyit takar, mert vannak napok, amikor relatívan sokra lenne igényem, ahogy olyanok is, amikor inkább csak arra, hogy valaki átöleljen és végignézzünk egy filmet, vagy pár sorozatrészt csendben. Másik nap meg egy hosszabb lelkizésre. De ezek mind a megfelelő embertől kell, hogy jöjjenek.

Beszédet és az érintéseket, testi kontaktust is mind igénylem. A második "kupacból" kimondottan hiányom is van, mivel úgy nőttem fel, hogy nem igazán kaptam ölelést, ha megdicsértek, azt is elintézték szóban, tehát az apró érintések, simogatások is elmaradtak.

Meg a beszélgetés minősége sem mindegy, ahogy az sem, újból, kitől jön és mennyire őszintén.

Nekem olyan kéne aki társam. Pl egyutt jóban rosszban. Egyutt kimászni a gödörből vagy felépíteni az életünket.

Es nem olyanok akik elnézik pl a mamahotelből hogy nekem mennyire nehéz a nagybetűs élet, de kapok buksisimit meg ölelést meg kántálja hogy szeretlek.

Nekem ez nem szeretet/szerelem.

Igényelném nagyon.

Debrecen környékéről írhattok.

35f

Párkapcsolatban? Mind1 azt veszem alapul.

Változó ez attól is függ hol tart a kapcsolat és én hol érzem magam benne. Egyébként nagyon vágyjom arra,hogy úgy igazán tudjak szeretni és hogy úgy igazán viszont szeressenek. De eddig szinte mindig olyanokba voltam szerelmes akik szinte elérhetetlenek érzelmileg, ragaszkodóak és manipulatívak(itt arra gondolok,hogy egyszer elmondja én milyen fontos vagyok segít felrakni a széket aztán azt hallom vissza mennyire csúnya vagyok és gonosz vagy hasonló aztán megint tesz valami olyat ami irtó aranyos es benne maradok ebbe a játékba ezért kicsit félek már szerelembe esni közelebb kerülni máshoz).

Igazából eddig 1 párkapcsolatom volt, ahol előrébb helyeztem néha a társamat mint magamat. Megakartam érteni menteni, hogy utánna tudjon engem úgy szeretni amire vágyjom. Persze ezt már tudom hogy nem így megy és hogy igazából ebben a kapcsolatomban is azta bizonyos korai időszakot éltem újra.

Nehéz, igénylem a szeretet, de közben furán is érzem magam amikor en vagyok szeretve és nem csak én szeretek. Ugyanakkor ha valaki szeret akár egy barát az nagyon sokat jelent még akkor is ha néha nem hiszem el.

Ez is attol függ hol tart a kapcsolat és milyen a viszony hogy mennyit igénylek beszédből és testi érintésből. Alapvetően a túl sokat egyikből se szeretem. Inkább ahogy jön. De ez a fontosabb, hogy töltsünk együtt időt és akkor azzal együtt majd formálódik mindkettő. Me time-mal sincs bajom, kell az is menjen néha elhaverokkal szórakozni aztán addig is hagyjon kicsit békén :D. De ha velem van és már nem a legelején vagyunk hanem kiépült esetleg valamiféle bizalom akkor az együtt töltött időkben is jobban igénylem az érintést meg a beszélgetést, de nem ezt az erőltetett inkább hülyéskedjünk játszunk aztán úgy alakul majd úgy is a beszéd téma vagy testi kontakt. Sok szép szó és a sok érintés az elején azért meg tud ijeszteni és ki tud ábrándítani. De igazából ha lesz egyszer partnerem majd úgy is jelzem a szükségleteim és mi az ami már kényelmetlen.

Vágynék rá,de nem a szavakban, hanem a tettekben és érzésekben megnyilvánuló szeretetre.

Szavakat, de még milyen szép szavakat kaptam már bőven,hajaj de mennyit.És mennyi ígéretet..

Most pedig évek óta ismét nincs senkim, ennyit értek a szavak. Egy csendes ölelés,egy egymásra nézés,amiben benne van, amit nem lehet elmondani, nagyon hiányzik az életemből.

Duplán nehéz a helyzetem,mert meleg férfi vagyok és nem szexmániás. Nyolcadik egyedüli karácsonyom, mégis nyugodtan nézek elébe, bízni mindig lehet és kell is :)

F/ Bp