Igazából az irigységről tehet valaki vagy nem?

Az irigység egy kétkomponensű ragacs, ami frusztrációba szorítja az embert. Az egyik komponens a vágy valamire, ami a másiknak megvan; a másik komponens pedig a tehetetlenség, mert nem tudod megszerezni. Vágy nélkül eleve nincs frusztráció, tehetetlenség nélkül meg teszel lépéseket a vágy kielégítésére.

Az igazán genyó ragacsnak viszont van egy harmadik komponense is: az igazságtalanság érzete, amikor úgy gondolod, hogy a birtoklójának sincs több érdeme az irigyelt valamire. Ebből tud kifejlődni az igazi rosszindulatú irigység, amikor konkrétan őrá haragszol.

És még ennek is van két alfaja.

Az egyik, amikor az ő útja a sikerig, ütközik a morális értékeiddel. Magyarul: szerinted csalt. Például ha neked céllal ismerkedni hazug képmutatás, akkor rohadt nehezen fogod elviselni azokat, akik a kapcsolataikon keresztül lépkednek előre.

A másik, amikor a kettőtök közötti különbséget külső behatásnak tulajdonítod. Ez lehet szerencse, genetika, családi háttér, kivételező főnök/tanár/szülő, mindegy. A lényeg, hogy ilyenkor a frusztrációd oka, hogy szerinted olyan dolgok döntöttek, ami felett nem volt irányításod.