Mi történhetett velem?

Nagyon sok kegyetlen dolgot át kellett élnem gyerekkoromban. Az otthoni terrortól és nyomoron át az iskolai bullyngig mindent. Emberhez nem méltó életem volt és sokszor körülményeim. Az elmúlt 36 évem maga volt a pokol. Nem találtam párt sem magamnak. Egyetlenegyszer volt egy egyéjszakásom egy fiatal anyukával. Sosem kellettem a nőknek. Nem múlt el nap úgy hogy ne akarjam megölni magam. Lételemem volt a halálvágy. Meghaltam belül akkorra már rég. Aztán valami elkezdődött bennem. Elkezdtem kicsit befelé fordulni és megvizsgálni mire is van szükségem az életben. Illetve a lelkem mire vágyik. Megpróbáltam a saját középpontomba kerülni és átforgatni magamban minden negatív gondolatot pozitívvá. Elkezdtem magamban felépíteni terveket célokat és hogy hogyan szeretnék élni. Rengeteg minden megváltozott. Az emberek elkezdtek jobban szeretni. Egyre többen ajánlják fel hogy szabadidőben közösen űzzük a hobbinkat találkozzunk érezzük jól magunkat. Sőt képbe került egy lány akivel megtetszettünk kölcsönösen egymásnak és randizgatunk. Egyszerűen nem tudom elhinni még most sem hogy ennyi minden jó irányba változott és jó irányba halad pusztán azzal hogy folyamatosan dolgozom a pozitív önképen és kiiktattam a depressziót és az önsajnálatot. Sokkal minőségibb életem van azóta és megtalálnak a lehetőségek. Nagyon hálás vagyok ezért hogy végre elkezdhetek élni. És mindemellett sikerült magamban tudatosítani hogy a bántások gyerekkoromban nem rólam szóltak. Hanem a másikról. Ez segített elhinni azt is hogy nem a világ a rossz és az emberek. Csak vannak köztük rosszak. De nem mindenki az. Nem szabad haragudni senkire mert ők nem voltak ott gyerekkoromban és nem ők bántottak. Ezen kívül sikerült elérni hogy egyáltalán nem bánt ami történt velem gyerekkoromban. Ha kérdezik beszélek róla de nem kapcsolódik hozzá negatív érzés. Semleges marad.

Továbbra sem tudom mi hozta ki belőlem hogy elkezdjek így látni és gondolkodni. De nagyon jó hogy megtörtént. Mi történhetett velem? Talán elkezdtem felnőtté válni?