Miért elvárás, hogy tartsd meg magadnak a gondjaidat és tűrd is el?

Mert az átlagembernek nincs empátiája és minimális az érzelmi intelligenciája. Nem tud érzéseket rendezni, a sajátját sem, persze, hogy másét meg aztán főleg.

Ha nincs a környezetben ilyen empata ember, aki nagyon bírja az ilyet, értő figyelemmel tudja hallgatni a másikat, az nagyon szomorú, de sajnos még mindig átlagos. Ilyenkor kell(ene) fizetett segítséget igénybevenni, különben lelkileg megnyomorodik az ember és ez vezet pl. öngyilkossághoz.

Ezt nagyon belemagyarázásnak érzem. Mi tulajdonképpen a problémád?

Amúgy igen, tényleg ne traktáld az ismerőseidet folyamatosan a saját problémáiddal, főleg ha sosem teszel semmit azért, hogy megoldd a problémáidat. Ők az energiavámpírok, tényleg senkinek nincs szüksége rájuk.

Az önygyilkos gondolatokkal pedig szakemberhez kellene fordulni leginkább. Lehet róla beszélni vele a pároddal, rokonaiddal, barátaiddal. De haverok és random emberek nem fogják megkedvelni a panaszkodósokat, nem ismerkedési helyzetekre való a megnyílás.

1-es vagyok, kifelejtettem valamit, ami elég fontos. Az átlagembereknek ez egyébként egyáltalán nem is feladata. Mármint hogy a másik gondját, baját hallgassa szó nélkül.

Ha rólad van szó, kérdező, akkor a gond veled van annyiból, hogy nem jó embereket választasz erre, és tulajdonképpen elvárásod neked van. Hogy hallgassanak meg.

Mint írtam, nagyon ritka az ilyen ember, mert mindenkit beszippantanak a hétköznapok, a saját gondja, baja, egyáltalán nem kötelessége a másét is a nyakába venni. Nyilván ezt így senki nem mondja meg neked, mert sokan szintén félnek a konliktustól, meg hogy a másik megsértődik, ha nem figyelsz rá. Ha nincs senki ilyen, aki értő figyelemmel hallgat téged, akkor keresni kell fizetőset.

Senki sem akar a másik ember problémájával foglalkozni. Úgy gondolják hogy nekik is van elég, vagy csak élvezni akarják az életet. Az együttérzés, segítőkészség kiveszett a társadalmunkból. Az értékes kapcsolódások kivesznek. Nekem legyen jó, a többi meg le van szarva, ez az általános felfogás. Mérhetetlen önzés. Addig amíg nekik nem lesz valami bajuk.

Mindenki a habzsolásba, fogyasztásba menekül, akár jó vagy rossz a sora.

Összetett a probléma:

egyrészről nagyon sok emberből kiölték az empátiát, vagy eleve nem is volt bennük (sok), az is eltűnt az évek alatt. Az érzelmi intelligencia meg ebben az országban eleve, általánosságban szólva, eléggé alacsony szinten mozgott, az utóbbi években meg szépen fejlődött vissza, romlott tovább a helyzet. Akinek pedig mindkét érték eleve alacsony, nem tudja kellően átérezni a másik problémáját, és hajlamos alulértékelni azt, és nem veszi elég komolyan, csak mikor már egyértelmű a baj.

Másrészt meg.. nem is minden esetben a mi feladatunk mások problémáját meghallgatni, megoldani. Laikusként nem is mindig tudunk jó megoldást ajánlani, bár sokszor az is sokat tud jelenteni, ha csak meghallgatjuk a másikat.

Illetve az is könnyen meg tud történni, hogy visszaélnek (nem feltétlenül szándékosan) a kedvességünkkel, azzal, hogy jó hallgatóság vagyunk, így ránk öntik a panaszaik. Ennek, sajnos, mindkét oldalán voltam már, amit nem kicsit bánok is.

Az AI is lefogja vinni ezt a szintet, mert bár okosabb lesz nálunk, de szépen meghalasztja az érzelmi intelligenciát, mert egy "robot-droidnak" nincsenek érzelmei.

Most már mindenre "Ő" lesz a megoldás, de ez is a cél!

Ezért is zajlik most a beetetés!

Utána meg szabadulni nem tudunk!