Panaszkodni vagy nem panaszkodni?

Középút. A sok panaszkodás fárasztó. A feleségednek igaza van abban, hogy nehezebb kapcsolódni az emberekhez, ha valakinek minden mindig szuper. Viszont ezesetben nem a panaszkodás a megoldás, meg a mondvacsinált problémák vagy álszerénység, hanem az, ha elismerjük azt mi vezetett a jóhoz (pl szerencsém volt/nagyon jó mentorom volt / nem volt egyszerű, de örülök hogy végre sikerült stb)

Ha van baj, panaszkodj nyugodtan, de ha csaj baj van folyamatosan, akkor inkább egy pszichológusba fektess be (nekem volt olyan barátom, aki 2 évig mást se csinált csak panaszkodott, de nagyon durván), mert csak leszívja a másikat.

Elég nevetséges, hogy ennyire viselkedni akartok.

Én akkor panaszkodom, ha valami miatt panaszkodhatnékom van. És ha nincs, akkor meg nem panaszkodom.

Mi lenne, ha ti is őszintén viszonyulnátok a körülöttetek levőkhöz

Annyi, hogy megválogatom KI ELŐTT panaszkodom. Ui. nem panaszkodom olyan ember előtt, akiből kinézem, hogy visszaél vele. Sajnos van rossz tapasztalatom ezzel kapcsolatban...

A köztes helyzet a jó, szerintem. Tehát oké, hogy panaszkodik valaki, de lássa meg benne a jót is, a lehetőséget, hogy másként is lehetne.

Ekkor szerintem kompenzálva tud lenni a panaszkodás, csak erre kevesen képesek.