Áldozattípus vagyok?
Az utcán, buszpályaudvaron a kéregetők és a bolondok mindig hozzám jönnek oda, ahogy a plázák tevékenykedő különböző parfüm stb. árusok is.
Ha a kollégákkal összejövetel van, akkor mindig engem piszkálnak:
Ha nem akarok menni -> "Miért nem jössz, már jó lesz, na, gyere már, na, kötelező!"
Ha megyek, de nem iszom -> "Miért nem iszol?"
Ha iszom -> "Miért csak ennyit iszol?"
Ha hamarabb el akarok menni -> "Miért rontod el a bulit?"
+Azon ment a poénkodás, hogy én miket szoktam enni a munkában.
Az egyetemi és baráti társaságokból is mindig valahogy én lettem kizárva, engem beszéltek ki a hátam mögött/a jelenlétemben.
Mindig mindenkinek én segítek, mások nekem soha.
Ezek alapján én áldozattípus vagyok? Vagy valami más baj van velem? Alapvetően introvertált vagyok, de azért lenne igényem szociális interakciókra. De hiába nyitok mások felé, megyek el pl. egy fent említett összejövetelre, rosszul érzem magam, mert engem cseszegetnek az ivással, engem beszélnek ki (meg másokat, akik nincsenek ott, ez is zavar).
válasza:
válasza:Ez még nem áldozat tipus, csak egyszerűen határozatlan vagy és érzékeny. Aki erre ráérez, az megpróbál ráderőltetni dolgokat.
Nyugi, a határozottság tanulható. Próbálkozz!
Első pontja: nem érdekel, ki mivel nyaggat. Ha megmondtam, hogy nem, akkor az úgy van. Másodszor talán elismétlem, helyzettől függően, de többet soha. Szabadkozni, mentegetőzni, pedig pláne nem.
Gyakorolj!
válasza:Nem áldozat hanem befolyásolható, kihasználható.
Magabiztosság hiánya, tanuld meg az én-határok tiszteletben tartását önmagadnál és másoknál. Csak akkor mondj IGEN-t vagy NEM-et, ha az valóban egy IGEN vagy NEM! Ez az önazonosság, más néven hitelesség!
válasza: válasza:Az áldozat típus kifejezést két fajta emberre hallottam eddig: az egyik a mártír, a másik a lábtörlő típus. Előbbire azért szokás mondani, mert saját magát állítja be tehetetlen áldozatként, hogy mások sajnálják. Utóbbi pedig ha belerúgnak, még ő kér bocsánatot, ami tökéletes áldozatává teszi mások agressziójának. Az első egyáltalán nem illik rád, a második talán egy kicsit.
De nem ez a fontos, hanem hogy ez csak szokásrendszer, nem több. Ha lábtörlőként viselkedsz, az kb azért van, mert gyerekkorodban elhitette veled, hogy csak lábtörlőnek vagy jó. Ez nem te vagy, csak egy berögződés, amin lehet formálni.
válasza: válasza:Talán egy kicsit. Ha azt írod, hogy mindig te segítesz másoknak, de ők neked soha, akkor ebben van valami. Figyelj oda a jövőben a kölcsönösségre. Nem kell mindig mindenkinek segíteni, csak ha nagyon szükséges, vagy ha megérdemli, vagy valamivel díjazza.
Az ivászat erőltetése másról szól. Herótom van attól, hogy ma sok munkahelyen erőltetik a közös bulizást, amin muszáj inni. Ha kimarad az ember, akkor megnézheti az előremenetelét. Én pl. évek óta absztinens vagyok, másrészt nem járok bulizni se. Zavarna, ha rám akarnák erőltetni az ilyesmit egy munkahelyen. Régebben dolgoztam már hasonló helyen, ahol folyton ittak meg a cégbuli is elég görbére sikeredett. Az iszákos főnökök csak azt díjazták, aki velük együtt vedelt.
válasza: válasza:"Arra szocializáltak, hogy ne okozz gondot, fogadj szót. Nem könnyű átírni a mintát, mélyen van. Már attól rosszul érzed magad, hogy nemet mondasz."
Ebből alakul ki a rák. Ez a lelki oka.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!