Mit csináljak, hogy ha nincs semmi önuralmam és kitartásom?

"Nem tudok időben felkelni, mindig elkések a munkahelyről és ebből már voltak is problémák ott."

Majd, ha emiatt kirúgnak, akkor majd megtanulod, hogy időben kelj fel.

"Ha veszek bérletet mindig lejár mert nem használom fel."

Ha ennyi felesleges pénzed van, inkább szánd jótékony célra.

"A heti három alkalmat el sem tudom képzelni."

Nem kötelező a heti három, 2 is elég.

Majd, ha eléggé fájni fog neked az emiatti következmények, akkor majd változtatsz rajta. Mi itt hiába írunk neked bármit, ezt neked kell belülről érezned és fontosnak tartanod. Addig, amíg te magad nem látod be ezek fontosságát, addig teljesen mindegy, hogy mi itt mit írunk.

Ahogyan #1 írja. Elérsz majd arra a pontra, hogy a körülményeid miatt muszáj elmenned. Most még nincs tétje, tehát úgy érzed, megteheted, mert ez az út létezik még és könnyebb is.

Én is ezt csináltam. Aztán felhíztam 130 kilóra és már muszáj volt dolgoznom rajta, különben nem tudok egy idő után felkelni az ágyból és ki akarna húzni-vonni meg eltartani egy 200 kilós tehenet? Ráadásul mindenem fájt, létezni nem bírtam.

Ha meg nem lesz a késés miatt munkahelyed, szintén nem fog senki se jó szívvel eltartani. Kell neked az, hogy másoktól függjél, belepofázzanak az életedbe, mondván, hogy ők tartanak el? Szerintem nem.

Erre mondom mindig: Aki csak nyavajog, annak még nem fáj eléggé.

Ugyanez a problémám a felkeléssel, viszont a pénzt meg nagyon szeretem, szóval találtam rá megoldást (nálam a programozható villanykörte vált be, a fényre felkelek, de előtte kipróbáltam mindent, a szoba másik végében HANGSZÓRÓRÓL bömbölő zenétől a guruló ébresztőórűn át a rezgő okosóráig mindent. Kísérletezz, előbb-utóbb valamelyik beválik majd, kérdés, hogy a munkahelyed tolerálja-e a dolgot addig. Nekem szerencsém volt, mert Budapesten jártam egyetemre, és a diákéveim alatt szörnyen puttó munkákat végeztem, ahol kb. részegen is bemehettem volna egy óra késéssel, majd az asztal közepére szarhattam volna, azt is elnézték volna, ha meg mégsem, akkor van másik gyász munka, amire úgyis felvesznek.

Konditerem részéhez: nem járok kondiva, útálom, nagyon unalmas. Három hónapig jártam, mikor egy komolyabb betegség miatt lefogytam és egy sima bevásárlószatyortól leszakadt a kezem, hogy visszanyerjem az erőm, de ha nálad nincs ilyen probléma, vagy nem akarsz kifejezetten izompacsirta lenni, akkor bármi más testmozgás is megteszi, és biztos, hogy létezik olyan, amit tényleg élvezel. Én futni és úszni járok, nem esik jól most pl. kimenni a hidegbe, de olyankor mindig felidézem, hogy a tegnapelőtti futásom második kilométerétől milyen jól éreztem magam, meg utána milyen boldog voltam, és ez átsegít a legnehezebb részén, ami az, hogy elinduljak. A teremmel nem ez a helyzet, nem éreztem jobban magam, miután edzettem, de akkor az elég motiváció volt, hogy tudtam, hogy szükségem van most erre, hogy ne legyek egy hitvány szar. A szégyenérzetet meg nem értem, senkit nem érdekel, mit csinálsz, amíg elpakolsz magad után, a gymbro-k meg tapasztalatom szerint kedves óriások.

Ami még segített, bár nem írtad, hogy ezzel problémád lenne, de nekem volt: a mindennapos iszogatást, füvezgetést, este eszem meg a nap egyetlen kajáját, de az egy gyorséttermi menü életmódot azzal sikerült félbehagynom, hogy alkut kötöttem magammal, hogy kipróbálom, hogy milyen, ha egy hétig nem csinálom ezt. Már a második nap olyan kipihenten ébredtem fel, mint gyerekkoromban a nagyszüleimnél, szóval mikor véget ért az egy hét, amit megbeszéltem magammal, akkor jól bebasztam, mert azért szeretem meginni a magamét meg buli volt, de azóta mérlegelek, hogy mi éri meg jobban, most bemindenezni, vagy hogy holnap legyen egy jó napom. Szóval akár ez is működhet, hogy eldöntöd, hogy ez nem örökre szól, nem az van, hogy mostantól 5-kor kelsz és a gymben élsz, hanem csak egy rövid, számodra is kibírható ideig csinálod ezt, de elég ideig ahhoz, hogy érezd a pozitív hatásait, akkor azt a pozitív hatást kezded majd el hajszolni.

És még annyit írnék, hogy az évek elhaladtával erősebb lesz majd az akaratod. Én nagyon korán elköltöztem a szülői házból, és önállósodtam, emiatt azt hittem, hogy érettebb vagyok, mint a korosztályom, közben meg lehet, hogy dolgoztam, be tudtam osztani a keresetem, meg ellátni magam, de fejben, hozzáállásban kb. a húszas éveim közepén nőttem fel.