Más is került már hasonló helyzetbe?

Ne sértődj meg, de te valami extrát látsz a dolgok mögé. Úgy kell hozzáállni, hogy elmész egy fodrászhoz, hogy megcsinálja a hajad. Ha azt látod, hogy te már hetek óta nem jutsz el hozza, mert lemondogat, akkor keresel újat. Ez így idáig meg is történt, de a többi felesleges merengés. Nem volt soha az a célod, hogy összebarátkozz vele, így azon sem kell töprengeni, hogy vajon hazugság volt-e a betegsége. Te annyit láttál, hogy nem tartja magát az időpontokhoz, ezért átmentél máshoz, pont, történet vége.

Millió oka lehet annak, hogy miért mondott le, lehet aznap tényleg szarul volt, másnap jobban (nőknél pláne nagyobb az esély az egy napos rosszullétekre, lásd menzesz, írom ezt nőként), lehet csak valami privát jött közbe, de kellemetlen lett volna egy lemondás után ezzel lemondania téged, lehet egy fontos és régi kuncsaftja ért rá pont akkor amikor neked lett volna időpontod, de ezt így csak nem írhatta meg neked. De felesleges ezt magadra venni vagy beleásnod magad. Valami miatt akkor nem ért rá, amikor volt az időpontod hozzá. Már bocsánat, de ki nem szarja le, hogy miért? A lényeg az, hogy már másodszorra mondott le és nem vagy ennyire rugalmas, olyan fodrász kell, aki nem mondogat le.

Nekem a magántanárom mondta le a magánórát pár hete, betegségre hivatkozva, még írta is, hogy lázas és az ágyból nem tud kikelni. Másnap láttam az instáján (követjük egymást), hogy épp buliban van. Nem vagyok hül.ye, sejtem, hogy nincs olyan, hogy egyik napon 39 fokos lázad van a másikon meg bulizhatnékod támad, de engem ez annyira nem érdekelt. Aznap amikor a magánóránk volt, nem volt neki alkalmas és pont, a következő alkalommal megtartottuk a magánórát. Nem szenvedtem anyagi kárt, emiatt nem kell leverni rajta semmit. Ha a jövőben több alkalommal lemond, lehet elgondolkodnék azon, hogy biztos akarok e vele tanulni, mert én a munkámat úgy szervezem, hogy beleférjen ő is, de nem azon agyalnék, hogy az indok amivel lemond, hazugság-e.