Hogyan lehetséges, hogy valakit a gyerekkori szexuális molesztálás nem traumatizál, viszont emlékszik rá? Vagy az ilyen sztorik mind kamu?

Azért a szexuális bántalmazást ne bagetelizáljuk el inkább gondoljunk bele.

Képzeld el magad azt az ártatlan kisgyereket, aki bízik a felnőttekben, mert rájuk van utalva felnéz rájuk , mert nelkülük ő nem lenne azt tételezi minden tettükkel jót akarnak neki és hogy a szülő nem lehet rossz biztos velem van a baj.

És van egy bántalmazó apa aki elhiteti a gyerekkel (éppenséggel akkor veled) , hogy szeret, kéjes dolgokat mond levetkőztet titokban hozzádnyúl akár erőszakosan. Mert ő nem lát mást benned csak a vágyai szükségletének kielégülését. Te ott fekszel érzed, hogy fáj, hogy ez neked nem jó, vérzel tocsog a vér, könnyes a szemed, de ő csak mosolyog. Egy kisgyerek még nincs szexuális tudata érdeklődése a teste még fejletlen. De apukád csinálja, mert nem érdekli mi van veled miközben felveszi a jó apuka álcáját vagy eldob. Akár tovább ad téged barátainak akár titkos szórakoztatása vagy ez sehogy se oké.

Függ attól is milyen korban történik vele és hogy hogyan tudja feldolgozni az elme. Bár én nem éltem át ilyen mértékű szexuális bántalmazást.

De tök érdekesnek találom, hogy például a pedofilokat (nem mindet) is szexuálisan bántalmazták ugyanúgy amikor gyerekek voltak.

Itt tényleg az elme játéka az egész. Ki mit lát bele, hogy képes feldolgozni. Be tudja fogadni azt az infót ami amúgy realitás, hogy ez ami történt vele erőszak, kihasználás, ez nem róla szólt. Ez a helyzet egyébként azért baromira nehéz, mert nincs egyfajta történet, de mindegyik káros! Van akit hosszú időn keresztül molesztált az apja. Van akit csak néha napján részegen. Van akit erőszakosan. Van aki csak tapintgatot. Van akit a nagybátyja egyszer. Van akinél erőszakos volt az apa van akinél az angyalkájának nevezte a papa. Nincs itt egy történet mindenkinek más így mindenki kicsit másképp tudja feldolgozni vagy éppen nem tudja.

Például a diszociatív identitás zavar. A személyiség szétesik, mert képtelen megbírkózni azokkal súlyos traumákkal. Ami lehet például szexuális bántalmazás is. Legalábbis történetekből általában kiderül, hogy van akinél az is szerepet játszik.

Én nem kérdőjelezném meg más történetét akkor sem ha nem érezzük hitelesnek. Bár hazudni ilyen dologgal csúnya dolog. Főleg, hogy ezek többnyire fájdalmas emlékek annak az embernek az életében aki azt valóban átélte. De nem ismerjük annyira a másikat, hogy beltudjunk látni a múltjába.

Szerintem ha téged zavar, hogy az illettő erről beszél akkor lépj inkább ki a beszelgetésből. Beszélj vele más dolgokról. De ne nagyon koncentrálj erre, mert a saját frusztráltságod fog gyűlni benned. És ha vitába kezdesz ilyen dologgal nem lesz jó vége.