Hogyan lehetséges, hogy valakit a gyerekkori szexuális molesztálás nem traumatizál, viszont emlékszik rá? Vagy az ilyen sztorik mind kamu?

Mindenkinek más a megküzdési stratégiája. Ő valszeg úgy küzd ezzel, hogy ledegradálja/alacsonyítja a történtek jelentőségét.

Illetve, ha egy bizonyos logika mentén halad, úgy fogja fel, hogy ami szerinte nem okozott neki bántalmat, az nem hat ki az életére. Minsen felfogás kérdése - ha tudatosan csinálja.

Ha nem, akkor csak elnyomja magában, ami pedig inkább káros, mint hasznos. De mivel nem látunk a fejébe,nem tudhatjuk ő hogyan élte meg ezt.

Egy biztos, senkit nem kell lenézni vagy bántani emiatt. Hagyd, had tegye, ahogy szeretné.

#6

Nem, mert nem érdemelte meg és se nem rossz, se nem akármilyen. Pozitív, hogy legalább nem saját magát hibáztatja. Lehet nincs kivel megbeszélnie a dolgot. Ez is egy opció.

Na engem molesztált a mostohanagyapám.

Azért nem traumatizált, mert én szóltam anyámnak, aki hitt nekem. Ugyanis nemcsak engem molesztált. Így elég szépen le lett állítva a dolog. Ki lett penderítve rövidúton.

Az empatikus, támogató közeg hiánya egy ilyen esetben sokkal nagyobb trauma, mint maga a cselekmény.

Ha nem hisznek neked, mert a "nagyapi biztosan csak nagyon szeret".

Most olvasom a 6-os kommented.

Megérdemelte? Ezt mondja magáról?

Na, ez a trauma része. Traumatizálta.