Szívesen olvasnám a gondolataitokat erről. Úgy vettem észre, hogy akiknek nehezebb az élete, olyan irigységgel, dühvel, támadással tudnak azokra reagálni, akiknek könnyebb - tisztelet a kivételnek. Ti is észrevettétek? Példák lenn.

Látom, a fejedbe vetted, hogy minden közhelyet egybehányva minél nagyobb vitát gerjesztesz.

A világképedet még fekete-fehérnek se nevezném, még annál is jobban lebutítja a valóságot.

Ez itt eléggé általános. Nézd meg azokat a kérdéseket, amelyek arról szólnak, hogy valakinek a szülei vettek saját lakást, autót, bármit. Szét tudnák tépni az ilyen kérdezőt. De ha csak körülnézel a saját környezetedben is ez tapasztalható. Bennünket is irigyelnek sokan, mert nincs gyerekünk (nem is lesz), rengeteget járunk kirándulni belföldre (majdnem minden hétvégén), és bár sima gyári munkások vagyunk a párommal, mégis ketten egész jól keresünk, nem okoz gondot megvenni, amit akarunk. ( persze, normális keretek között)

Szóval igen, rengetek az irigy, megkeseredett, frusztrált ember, hajszolják a pénzt, mint az állat, megfojtanának egy kanál vízben, mert neked mondjuk tíz forinttal több a fizetésed, mint nekik.

Kérdező, rám a felsorolásod második eleme igaz volt a huszas éveim elején: igyekeztem nem mutatni, szégyelltem is, de irigység lobbant a lelkemben, amikor azt láttam, hogy másnak normális, biztonságos légkört és életkezdési lehetőségeket teremtő családja van. Nekem mindenért magamnak kellett megküzdenem.

Később észrevettem, micsoda merev, büszke maszkot faragtam magamnak ebből, hogy “én bizony mindent egyedül”… Az élet olykor segítőket sodor az utunkba, a huszas éveim második felében jött egy szakasz, amikor rengeteg segítség kezdett el áramolni felém, és iszonyatosan kínkeservesen vettem le a büszkeség maszkját, és engedtem az elfogadásnak.

Az élet kiszámíthatatlan, igazságtalan, a szerencse jön, a szerencse megy… Meg kell tanulni, hogy nem semennyire sem ezektől függ az értékünk. A nehézségekkel is együtt kell élni, de a segítséget is el kell tudni fogadni.

Hogy a kérdésedre való válasszal kerekítsem le a mondandódat: az irigység hátterében a rossz önértékelés van, amit az önismerettel nem rendelkező emberek egyszerű projekcióval oldanak meg. (= Másokat szidnak, hogy a saját belső feszültségüket, elégedetlenségüket levezessék.)

*hogy semennyire sem

*mondandómat

:D