Baj van velem,ha a legtöbb ember mondanivalója a legkevésbé sem érdekel?

Nincs baj, introvertált vagy.

Ha már érdekel a pszichológia, akkor nézz annak utána, hogy miért vagy ennyire érdektelen a legalapvetőbb dolgok iránt, miért menekülsz előlük.. Talán azért, mert szar családi háttérből jössz, és rossz élményeid vannak ezzel kapcsolatban?

Csatlakoznék a kérdezőhöz, és szerintem csatlakozik mindenki, aki már beszélt az anyósával telefonon és vég nélkül hallgatta, hogy mit főzött a mama, kinek mit mondott a Terike, mit fog majd sütni karácsonykor, meg mit csinált a másik kisunoka, aki olyan ügyes, meg okos és bájos.

Akiket igazán szeretsz, azoknak a csip-csup mondanivalója is érdekel. Mert tudod, hogy boldoggá teszed azzal az illetőt, hogy figyelsz rá. Manapság egyre kevesebb figyelmet kapunk (mindenki rohan, nem ér rá, önmagával van elfoglalva), azért keresik annyian mindenfelé mindenkitől azt a kevéske kis figyelmet, ami esetleg jut nekik (virtuális térben és személyesen is). És az se baj, ha pontos infókat nem jegyez meg ezekből a beszélgetésekből az ember, csupán arra figyel, hogy a másik miért meséli el az adott lényegtelennek tűnő dolgot, meg hogyan érzi tőle magát. Ettől van meg a kapcsolódás két ember között, attól hogy figyelsz a másikra. Nemcsak a szavaira, hanem az egész lényére. A többség meg úgyis érzékeli, ha a másik szarik a fejére, miközben hallgatja a mondandóját, de attól még próbálkoznak, hátha valaki ad nekik egy kis figyelmet. A legjobb pedig az, ha ez a figyelem kölcsönös. Akkor érzi azt a két fél, hogy milyen jót beszélgettek, milyen jól feltöltődtek közben.

Engem se érdekel és magamról se szeretek beszélni.

Dettó így vagyok én is. Az emberek többsége késztetést érez, hogy dögunalmas dolgokat osszon meg, ami csak számára érdekes. Egész életemben ezzel szoptam, hogy a környezetem hosszas kifejtéssel traktál full érdektelen dolgokkal de telibe fossák ha én egy mondatot szeretnék beszélni arról, ami érdekel, közbeszólna, a mondatom közepén hátat fordítanak és kimennek. Szerintem ennek nagy része volt abban, hogy sem a családommal, sem suliban, kb. sehol nem tudtam beszélgetni és már bőven felnőtt voltam mire találtam 2-3 embert magam köré, akikkel tudok érdemben kommunikálni. És nem, nem kell mindenáron az atomfizika magasságában rejtező témákról beszélgeti velem de kiszaladok a világból, amikor valakinek az egyetlen témája a főzés, a házimunka, a gyerek, az időjárás vagy a pletyka. Nehéz megtalálni a megfelelő társaságot de az az egyetlen módja annak, hogy közös hangot találj valakivel. Emlékszem, anyám hogy meg volt rökönyödve, amikor párom hajdanán elkezdett járni "udvarolni" és órákat beszélgettünk könyvekről, töriről, csillagászatról, zenéről, mikor miről, hogy baszki hogy lehet ilyesmikről beszélgetni és hogy azt hitte hogy csak én vagyok ilyen fura. :D

Háát, nem rosszból, de ha a barátaiddal, családtagjaiddal is ilyen vagy, akkor a szociális készségeiddel nem oké valami. Ha magasról leszarod a szeretteid magánéletét és téged csak az érdekel, hogy hány forint ma az euró meg mi van egy feketelyuk belsejében, akkor elég érzelemmentes ember lehetsz. Kb. mint egy autista Sheldon Cooper :D A szomszéd Teri néni magánélete meg a kollégák csipcsup bajai engem sem nagyon érdekelnek, utálok small talkolni, de a barátok, családtagok számíthatnak rá, hogy bármit megoszthatnak velem. És én is velük.