Lényegében jó vagy rossz hogy kicsit üres vagyok. ?

Ezek alapján kicsit pszichopatának tűnsz.

Pontosan az ilyen empátiahiány, érzéketlenség, és az eljátszod, hogy úgy érzed te is a dolgokat, amikor nem érzel úgy az egyik jellemzőjük.

Nem ez nem diagnózis, meg csak egy jellemzőt írtam le, csak ez volt az első, ami ezalapján beugrott.

De nem gondolom előnynek. Neki se kéne bevinnie a dolgokat ebben igazad van, egy drámakirálylány, de a legtöbb emberben ilyenkor az empátia felébred.

Hasonlóan vagyok én is, sőt időnként dühít is, amikor valaki panaszkodik meg kiborul. Utóbbinak szerintem az az oka, hogy nekem sosem volt szabad kiborulni, büntettek miatta otthon és emiatt leszek pipa, hogy én már 5-6 évesen sem engedhettem meg magamnak, hogy így viselkedjek és belül szinte irigylem, hogy xy meg megteheti. Pedig már én is megtehetném, felnőtt vagyok, nem kapnék érte ha pl. elsírnám magam valahol csak már nem tudom produkálni ezeket. Mások baja elég ritkán érint meg, még iskolás koromban megtanultam eljátszani, hogy érdekel mi van a többiekkel de valójában csak az a nagyon kevés közelálló barát érdekelt már akkor is. Ők viszont tényleg, őszintén. Ha valakit bullyingolnak, abba viszont képes vagyok beleállni ismeretlenül is.

Neked nem volt hasonló élményed, nem korlátoztak anno a szüleid vagy más környezet abban, hogy megéld az érzelmeket? Ha neked volt bajod, meghallgattak, foglalkoztak veled?

"Eleve nem tudnám azt elképzelni hogy függjek mástól, pláne ennyi ember előtt kifakadni, amit végképp nem értek..."

Ő egy embertől függött aki miatt sírt, a többiektől nem függött akik látták hogy sír és őt nem érdekelte hogy látják. Te meg sok embertől függesz, mivel előttük viselkedsz.

Szerintem én is kb hasonló vagyok...neveztek már érzéketlennek (meg racionálisnak szoktak még, meg szigorúnak), néha én érzem magam annak. És a nagy érzelemkimutatások is távol állnak tőlem, amit itt példának írtatok, ilyenek is, látványos sírás munkahelyen, vagy visongó örülés egy ismerősnek, utcán táncolás stb.

Amit Metionin írt, ezt is megfigyeltem már magamon, igaz. Hogy nagyon kevés ember sorsa meg érdekel, őket figyelemmel is hallgatom, érdeklődöm is, és kifele mutatva is, meg belülről is empatikus vagyok. De ez mondjuk két ember a világon, legalábbis jelenleg.

Ja, a fő kérdésre nem tudok válaszolni, hogy jó-e. Jó, gondolom, mert különben már a kérdező és én is változtattunk volna.