Nem vagyok transznemű,de ebben a világban ruhellek nő lenni. Hogy elvezhetném azt hogy nőnek szulettem,ha?:

#1 azért az tegyük hozzá, hogy úgy általában nem is a nők azok, akik csatába küldik a férfiakat, és a fizetések is magasabbak, ha abba a nembe születsz

Viszont kérdező, szerintem is túl komolyan veszed- ha úgy érzed minden hímnemű egy seggfej, akkor a környezeteddel van probléma - engem is összehozott ilyenekkel az élet, de nem tartom velük a kapcsolatot; akikkel viszont igen, teljesen korrekt emberek

Egyébként ha nem "áldozod fel magad" másokért, mi történik? Százból 2 elítél emiatt, a többit meg nem is érdekli. És arról sem volt szó, hogy csak férfiakat "kéne" pátyolgatni, és abból is mindet - viselkedj rendesen a szeretteiddel, ennyi az "elvárás"

Én értem hogy mit akar mondani a kérdező. Sajnos a társadalmi berendezkedés, a normák csak nagyon lassan változnak. Feminizmus, emancipáció komolyan csak a 20. században kezdett el begyűrűzni, mikor a VH után "észrevették" hogy a a fronton meghalt férfiakat tudják a gyárakban, bármilyen "férfias" munkában, családfenntartásban pótolni a nők.

Azonban azóta sem ideális a helyzet: fejlődő vagy radikálisan vallásos országokban a nők állatként vannak kezelve (nemi csonkítások, kötelező csador, "a nemi erőszak országa"), ezt mindenki tudja.

De a "fejlett" országokban mindennapos szexizmus az úgy elsiklik. Az hogy a legtöbb protokoll, kutatás férfiakon van tesztelve és fejlesztve (pl szívinfarktus tünetei teljesen mások nőkön), vagy hogy a nők betegségeit orvoshoz fordulástól számítottan sokkal később diagnosztizálják, vagy hogy egy endometriózissal, PCOS-el élő nők mikor kapnak diagnúzist, netán adekvát kezelést, elsiklik. Az hogy még létezik üvegplafon, elsiklik. Pont mint a mindennapok mikorszexizmusa (pl egy társaságon belül csak a férfiakkal ráz kezet egy férfi), vagy éppen a szülőség helyzete (egy kispapát a munkahely bizonyítottan lojálisabbnak gondol, míg egy kismamát tehernek, egyéni tapasztalat hogy szülés után egy anya szinte lehetetlen hogy találjon munkát, míg egy friss apukáról legtöbb esetben ki sem derül hogy az, mert nem bombázzák őket interjún ilyen kérdésekkel).

A végtelenségig tudnám folytatni. Kérdező: én annyit tudtam tenni, hogy ahol csak volt lehetőségem, alakítottam a környezetem. Szexista munkahely, pótmamának néző pasi, "öhöhö minekmentoda" baráti társaság mind kuka.

Ez olyan hogy adhatsz olyan emberek véleményére akik objektíve semmit sem jelentenek neked, semmi közük hozzád, és akik büszkén hangoztatják hogy milyen életképtelenek ("főzz rám!!! mosogass utánam!! mosd a szennyesemet!!! ez a dolgod!!"), és lehet egy életen át csökevényes az önértékelésed miattuk, vagy.... ne...

Attól hogy mások k.rva retardáltak, neked még nem kell adnod a véleményükre.

Jó kérdést tettél fel. Nem tudom, hasznosnak véled-e a válaszom, de próbálj meg elvonatkoztatni ettől az egésztől. Találd meg azt, ami boldoggá tesz, és amennyire csak tudod, zárd ki a neked nem tetsző tényezőket.

Ha valaki szexista, ne állj szóba vele. Ha beszólnak/lekezelnek, hagyd ott őket.

Illetve egy kicsit fogd fel másként a dolgot. A bowlingos sztori pl akár lehetne pozitív is, elvégre simán megvertél egy rakás buta férfit. Érezd úgy, hogy ebben már jobb vagy náluk, és csak azért szemétkednek, mert az egojuk ezt nem bírja elviselni.