Volt már aki beleszeretett a pszichológusába?

Amúgy nem ciki többet érezni a másik iránt. Nem is gondolnám, hogy ez a magány okozza, inkább csak az, hogy attól az embertől kapod meg azt, ami hiányzik neked, az az ember jobban odafigyel, jobban megért. Ő az, akinél nincs határ, akinél nincs olyan, hogy valami túlmegy egy határon, ő tényleg bármire kapható és bármit türelemmel meghallgat és átbeszél veled. Ha meggondolod, az ismerősök többsége húz egy határvonalat, amit te is érzel, amikor megközelíted, de vannak akik a személyiségükből adódóan nem érzékeltetik veled.

Én is világéletemben körbe voltam véve barátokkal, de többször is volt, hogy egy emberre rátapadtam, mert félreértettem őt.

Volt például egy nahyon nyitott nő, aki annyit aengedett, hogy teljesen félreértettem őt és azt hittem, barátság van kialakulóban. Amikor egyszer leült velem és elmondta hogy félreértettem, hidegvizes zuhany volt.

Ha pszichológusról van szó az a szerencse, hogy ők tudják ezt úgy kezelni, hogy a pácienst ne érje hidegvizes zuhanyként a hirtelen ráébredés. Sajnos ahogy kezelte a femt említett nő, nem hinném hogy a megfelelő reakció volt tőle, mert csak felsorolta, hogy mik miatt érzi magát tőlem feszélyezve, ezzel csak annyit ért el, hogy érezzem magam rosszul...