Csak szerintem infantilisek, gyerekesek a felnőttek jelentős része?

Itt most elsősorban a saját korosztályomra gondolok (27 éves férfi vagyok). Komolyabb témáról, elvont dolgokról, a világ dolgairól beszélgetni relatíve kevés emberrel lehet. Szerencsére vannak barátaim, akikkel tudok erről beszélni, de pl. munkahelyen ez már teljesen esélytelen. Mindenki arról tud beszélni mi történt a saját életében, a saját kis környezetében. Esetleg social media, ki kivel kavar munkahelyen. De pl. arról mi történik az országban, világban már nem. Politikai, gazdasági, társadalmi, környezeti, filozófiai, erkölcsi stb. kérdések fel sem merülnek. Tehát bármi olyasmi ami a közvetlen környezetükön kívül esik. Absztraktan, elvontan gondolkodni nem tudnak. Ha esetleg feldobok egy ilyen témát vagy néznek rám, mint egy ufora vagy gyorsan elhessegetik a témát és lehet beszélni arról ki milyen ruhát vett, mekkora szemét a főnök vagy valami. Nyilván én is szeretek magamról beszélni, meg jó megbeszélni dolgokat, csak néha valami kicsit magasabb intellektusú diskurzus is jól tudna esni (nekem). Kicsit olyannak érzem ilyenkor ezeket a társaságokat, mintha még gimiben ülnénk és azóta nem fejlődtünk volna semmit.