Miért nincsenek igazi kapcsolódàsok az emberek között?

A többségnek a technika miatt kiürült a lelke,mert ott lóg egész nap.

Nagyon nagyfokú a bizalmatlanság,azokról az extra igényekről,amik a legegyszerűbb kapcsolatnál is már elvárások,ne is beszéljünk.

Mindenki a legszebbet, legjobbat akarja, de azonnal, ha nem kapja meg akkor rohan tovább keresni.

Időt sem hagynak arra, hogy egymást megismerjék az emberek. Egy példa : még az ajánlgatott kirándulócsoportok, kézműves csoportok is olyanná váltak,ahol szexet akarnak a tagok, a résztvevők...."mi van abban,semmi az " indokkal.

Sokan ezektől megijedve, megutálva döntenek a magány mellett.

Én magam körül azt látom, hogy időhiány miatt. A haveri társaságomban 2-3 havonta tudunk összehozni egy találkozót, mert mindenki dolgozik, ráadásul eltérő munkarendben.

Szívesebben lennénk együtt minden héten, mint régen mikor még tanultunk, de sajnos a legtöbb felnőtt embernek erre nincs ideje.

Mert nem lehet vállalni a sérúlékenysegünket, gyenge pontjainkat, hibáinkat, érzékenységeinket. Mindenkinek vannak, max nem vallja be magának.

De ezek felvállalása és mutatása szükséges ahhoz hogy az emberek tényleg közel tudjanak kerülni egymáshoz és ne kelljen egy színdarabot előadni mindenkinek a csudalatos és teljesen tökéletes életéről, ahol mindenis jó.

Ahhoz hogy ezeket fel lehessen vállalni kell az a biztonság és bizalom, hogy ha ezeket mutazom akkor a másik nem fog porba alázni vagy ha megfordulok, hátbaszúrni. Na ez viszont nincs meg.

Aminek meg a gyökere, hogy a felsoroltak maguk es azok felvállalasa es mutatása is társadalmilag elítélendőnek van bélyegezve. Ez az értékrendszer meg csak zöld lámpa azoknak a toxic embereknek, akik ezeket a lehetősegeket lesik, mert arra várnak hadd lehessen már belerúgni valakibe, hogy érezze már végre hogy ő a Jani és ő van felül.

Na így nem fog menni...

1. Mindenki dolgozik, bár nem tudják miért

2. Csak addig keresnek, amíg 100%-ban egyezik, hogy milyen programot szeretnének. Ha kicsit eltér, vagy kompromisszumot, invesztíciót, kényelmetlenséget követelne, akkor dobbantanak.

Tisztelet a kivételnek.

Mert, sajnos, sokan felszínesek, felületesek, nincs igényük ilyesfajta kapcsolatokra, akik mellettük vannak, pedig lehet, hogy csupán csak érdekből vannak ott. Többeknél éreztem olyant is, mintha nem lenne meg a megfelelő szociális és/vagy kommunikációs készség, amikkel képesek lennének komoly kapcsolatokat kialakítani, illetve azokat fenn is tartani.

Sokan nem elég elfogadóak, így amint kiderül a másik egyik hibája, inkább hanyagolják is onnantól fogva. A ghosting, az egyéb játszmázások is majdhogynem normalizálódtak, amik mellett megint csak nem lehet érdemi kapcsolatokat kialakítani.

Illetve időhiány, nem egyező prioritások is gyakori gondok, amik miatt megint nehéz barátságokat létrehozni, fenntartani.

Mert az emberek már nem akarnak alkalmazkodni a másikhoz. Mindenhol ez megy, "merj kilépni azokból a kapcsolatokból, amik nem komfortosak számodra", csak sajnos átestünk a ló túlsó felére és már abból is kilépünk, amit alapjaiban egy kis toleranciával, kellő kommunikációval meg lehetne változtatni, mert ugye "minek erőlködjek". Plusz az emberek -főként a covid óta-, nem vágynak társaságra, mert az otthon kényelmében minden elérhető, kvázi "nincs értelme kimenni az utcára". Így aztán nem is barátkoznak, nem alakítanak ki kapcsolatokat.

Másrészt viszont közrejátszik az időhiány. Az emberek annyi mindent zsúfolnak a napjukba, hogy egyszerűen a kevésbé prioritást élvező dolgok már nem férnek ebbe bele.