Nagyon érzékeny vagyok. Mit lehet ez ellen tenni ?

Először is jó felismerés hogy az emberek általában nem szeretik csak kihasználják a kedvességet.

Az önbizalmadat másokban keresed? Ha a válasz igen, akkor ez a probléma. Persze kell néhány ember aki tudja alakítani az önbizalmad, de ezek soha ne frissen megismert vagy isten ments idegen emberek legyenek, hanem családtagok és nagyon régi jó barátok akik már megérdemlik ezt a fokú tiszteletet.

Én is így jártam az életben, hasonló érzéseim vannak.

Görcsös megfelelési kényszer lehet emögött, a "nem tudom elviselni ha rosszat gondolnak, vagy gondolhatnak rólam" és hasonlók.

Azt érdemes tudatosítani, hogy egyrészt nincs ember aki mindenkinek meg tudna felelni, másrészt ez egyfajta rejtett elvárás is lehet a külvilág felé, hogy "én se bántok senkit, engem se bántsanak".

Az embert szolgává tudja tenni ez az érzés, mert aki csak akarja, manipulálhatja, például ha ki akarja használni, ragaszkodást, barátkozást mutat, ha a másik nem akar valamit megtenni, szeretetmegvonással bünteti stb.

Az ember ilyenkor nagyon kiszolgáltatott a környezetnek, mert gyakorlatilag bárki egyetlen rossz nézéssel vagy beszólással manipulálhatja lelkiállapotát, sőt, akinek ilyen szorongása van, egyedül is azzal szórakoztathatja magát: mit beszélnek a háta mögött, mit gondolhatnak róla, ki, mikor, mit mondott, milyen hanglejtéssel, mit gondolhatott, kinek mondhatta, milyen pletyka lett/lehet ebből stb.

Érdemes ebből kijönni, ha egyedül nem megy szakembertől kért segítséggel.

Pszichoterápia.

Nincs más út.

Le kell tojni mindenkit, hiszen full hiteltelen és igazságtalan világban élünk. Nem kell annyira személyesen, lelkileg bevonódni a sok őrült majom okoskodásába.

Ezért, ha nekem beszól valaki, akkor egyből elfordulok tőle, levegőnek nézem és nem hagyom, hogy hatással legyen rám.

Vannak ezek a mondások is, hogy:

- Egyik fülem sós, a másik paprikás, nem hallom, hogy mit dumálsz.

- Egyik fülemen be, másikon ki, amit mondasz.

- stb.

Egyfajta "libikókajátékká" is lehet ezt fejleszteni az ember életében és el lehet vele jutni egészen komoly, igen magas kockázatú, szintekig is. Nekem sikerült pl bírósági, jogi szintekig is. Kicsit veszélyes dolog tud ez már lenni, ott, azokon a szinteken, de muszáj belemenni, hogy pl az identitásomat, lelki békémet meg tudjam őrizni. (Egyszer-kétszer fordult elő velem ilyen.)

(Ne feledjük, hogy ez a világ, ez a rendszer, amiben élünk, még bizonyítottan gyilkosokat is enged szabadlábon lófrálni köztünk. Akkor milyen alapon is méreget engem bárki is ezek közül?)

Én is ezt tapasztalom az életben, hogy a gátlástalanok, törtetők, "felfele nyal, oldalra könyököl, lefele meg tapos" típusú emberek érvényesülnek.

Viszont nem biztos hogy boldogabbak...

Mit értesz nagyképűség alatt? Előbb ezt tisztázzuk.

Az önbizalomhiányos emberek nagy része hajlamos nagyképűnek nevezni az önazonos, saját magáért kiállni tudó, határait ismerő, nemet mondani tudó embereket.

Mivel ő nem olyan, hanem bólogató, megalkuvó meg "jajj, csak rosszat ne gondoljanak rólam" típusú, ez frusztrálja, zavarja és rossznak állítja be őket. Ezért lenne fontos tisztázni.