Miért mondhatta ezt az anyuka?

Lehet, hogy ő azt hitte, hogy te azt hitted, hogy a gyerek azt hiszi, hogy az apuka azt fogja hinni.

Nem érintünk meg idegen embert az akarata nélkül, gyereket a szülője beleegyezése nélkül, aranyos kutyust a gazdája beleegyezése nélkül, az utcán szembejövő szép mellű lányt, ...

Ha egy pocakos, kopaszodó bácsi érintette volna meg a gyerek kezét (mindenféle aljas szándék nélkül), öt percen belül kivonult volna a TV2 Tények, hogy egyenes adásban közvetítsen , ahogy a TEK leteperi az illetőt.

Feltételezem, hogy nő vagy, ez a szerencséd, és ez a különbség.

Jó fej vagy. Magyaroszágon meg egymásra torlódott, részben félutas és zsákutcás világot élünk. Az anyuka egy picit érzékelhette is ezt, azért is nem balhézott, de egy picit tartott is azért, mert belé már ez ivódott. A 80-as évekre személyesen valószínűleg nem emlékezhetett, de valószinű tudott róla szülei elbeszéléseiből, a válasza ezért inkább zavart volt mint egyértelműen ellenséges. De már a 80-as évek is egy változó világ volt, zajlott egy polgárosodás nélküli urbanizáció, félelem ott is volt, de volt egy kis fáziskésés is.

Lehet hogy a 80-as években gördülékenyebben zajlott volna a történet (ez akkor is kétesélyes volt, de a mainál kevésbé). Hogy egy mai dán kisvárosban hogyan zajlott volna le a történet, azt sem tudom, de talán ott is lett volna esély a nagyobb gördülékenységre. Dánok kerültek már bajba az USA-ban, mert náluk az ottani kicsinyebb léptékű világban meg a jó szociális háló meg az ennek megfelelő kultúra mellett náluk a szokásaikba belefért, hogy a kávézó előtt hagyják a babát levegőzni, az USA-ban meg természetesen nem, aztán valamelyik dán anyuka össze is szedett büntetést az amerikai útján ilyesmiből.

Én sem szeretném ha gyerekemet idegen emberek fogdosnák egy koszos liftben.

Nem nyujtogatod a kezed, nem akarod megfogni más gyerekét, amíg az anyja ezt nem engedélyezi.

Kb. anyuka rádmosolyoghatott volna, mintegy követve a gyerek mosolyát, és mond valami egyszerűt, amivel megelőzhette volna hogy Neked egyáltalán reagálnod kelljen. De valószínű ez Neki ugyanúgy gyorsan történt minden, mint ami Neked is.

A történet személyileg kevéssé illet Téged, inkább egy urbanizációs jelenség, ami Magyaroszágot kicsit rosszabbul érinti ebben az időszakban (a skandináv államoknak van egy bizonyos tartalékuk).

A Youtube-on, vagy ha ott törölték, akkor a Videa-n nézz meg néhány ilyen 70-es 80-as évekbeli gyerek- és ifjúsági filmet. Nem fog persze egy az egyben választ adni, és persze nem is dokumentum jellegű, de nagyjából ad egy közelítő képet.

Kortünet, meg így jött ki a lépés egy váratlan helyzetben. Személyiség szempontjából nem kell hibáztatnod Magad.

A kisgyerek talán éppen a kézfogással való köszönést ("pacsit"), ismerkedést tanulta - nagyon fogékonyan. Helyesen tetted, ha rámosolyogtál. Legalább egy barátságos tekintet elvárható minden normális embertől, gyerekre pedig mindenki mosolyog. A kézfogást elfogadni nem kell (már csak higiéniai okból sem), valami kis integetéssel kellett volna megoldanod. Szegény aranyos kisgyereknek nem kell megéreznie máris, hogy a felnőttek milyen gyanakvó, rideg, embertelen lények...

Butaságot mondott az anyuka, mert ennek semmi köze ahhoz, hogy a gyerek "elmenne veled", csak mert kezet fogtatok.

Normális, barátságos helyen a kézfogással való elköszönés magától értetődő. A kisgyerek azt még nem tudhatta, hogy a liftben "idegenek" vannak együtt, tehát nem kell kezet fogni, elköszönni is elég csak laza fejbólintással, stb...