Szerin.tetek ilyen lelki és fizikai állapotban, tanulási nehézségekkel van bármi esélyem egyetemre/főiskolára? Miért mondják egy embernek hogy okos, ha ő nem érzi magát annak?

Érettségi után nem tanultam tovább, mert volt egy nagyon rossz időszakom, majd dolgozni kezdtem.

Gyerekként sokat elvártak tőlem és néha úgy érzem hogy sokat veszítettem azzal hogy nekem kimaradt a felsőoktatás, a koli, a közeg, ezért már egy ideje motoszkál bennem hogy mindenképp szeretnék egy diplomát….

Viszont van egy hatalmas bökkenő, mégpedig hogy óvodás korom óta nulla erő/energia van bennem és nem tudom hogy mi ez, de valamilyen figyelemzavarom is lehet…

A gond ott kezdődött, mikor általános iskola végén elváltak a szüleim és én teljesen felügyelet nélkül maradtam. Abszolút senki nem kérte rajtam számon az iskolai dolgokat, úgy mint előtte.

Fogalmam sincs akkor mi történt velem, de olyan volt, mintha egy új személy lettem volna. Nem jártam be, sokat késtem és abszolút nem tanultam… amennyire emlékszem.

A legnagyobb gond az, hogy képtelen voltam mindig korán kelni és délelőtt én egy zombi vagyok.

Középiskolát úgy csináltam végig, hogy reggel felkeltem, volt hogy bőgtem, vagy elájultam, pisilés közben elaludtam, azt sem tudtam hol vagyok.

Majd miután hazaértem már mozogni is alig voltam képes, kidőltem a nappaliban vagy a szobámban órákra….

Maga a tananyag szerintem semmi nem volt, a reált kivéve, bár alig emlékszem, de azt tudom hogy szinte semmit nem tanultam… érettségire sem.

6 éves korom óta az volt a legnagyobb örömöm, ha eljött a szombat es végre délután kettőig alhattam. Ez így ment 12 évig…

Majd hétfőn jött újra a pokol reggel 6-7 között keléskor.

Viszont az a gond, hogy a tanáraimtól, folyton azt kaptam, hogy “legalább te tanulj tovább kérlek” “nem értem miért vesztegeted el az eszed es miért nem tanulsz” stb…

Illetve az életben is, több egymástól független helyen folyton megkapom, hogy dicsérik az eszem, sokszor már nem is értem hogy miért mondják, mi váltotta ezt ki…

Egyszer kapcsolatba kerültem egy egyetemi adjunktussal, akivel rengeteget beszélgettünk a világ dolgairól és azt mondta a végén hogy hiányozni fog neki az éles elmém…. Én őszintén nem értem ezt, miközben es átlagosnak érzem magam….

Miközben én vagyok az egyetlen aki tudja hogy mi van velem, hogy mennyire nincs erőm figyelni, olvasni, ha el is kezdem, az első mondat után lankad a figyelmem és elkalandozom…

Nagyon szigorú is vagyok magammal, mindig addig kell levezetnem a fejemben egy témát, amíg totálisan meg nem értem. Legyen az tudományos, mint pl. mimikri, genetika, allélok, bármi. De közben nagyon nehéz figyelnem…

Nyilván ilyen állapotban nem látom esélyét hogy tudjam csinálni a főiskolát/egyetemet, csak közben szeretnék majd jobb munkát, meg bennem van hogy hányan megkövetelték ezt tőlem egész életemben…

Lehet esélyem így, vagy felejtsem el?