Átok introveráltnak lenni?

Amit leírtál róluk, ez már valójában egy rosszabb aspektus és ilyen lerészegedést - személyiségtől teljesen függetlenül - nem mindenki tudja tolerálni. Voltam olyan munkahelyi csapatban, ahol szintén ez volt a csapatépítés és nem tudtam bekerülni a kialakult klikkbe. Míg a jelenlegi munkahelyemen teljesen más a csapat és a csapatépítések teljesen normális programok. Elő szokott fordulni utazós csapatépítéskor beülni iszogatni, de velük működik. A másikkal soha nem működött volna. Itt nem veled van a baj, de alapból sem feltétlenül lehet mit kezdeni az introvertáltsággal és az embernek ismernie kell saját magát. Én változtam ilyenből ambivertálttá, de nem törvényszerű és nem is kötelező. Ezt inkább hozza az élet, ha úgy van. S ezt egy feleségnek is nagyon jól kéne tudnia. Úgyhogy részemről ő gáz a történetben, bocsánat! Mi az, hogy erőlteti? Van egy introvertált legjobb lánybarátom 21 évtől és egy introvertált párom. Én nagy pörgős vagyok külön programokkal és ők mégis az életem részei. Egyáltalán nem szólok be nekik, hogy nem normálisak.

35/F

Én szeretek az lenni, mert amíg egy csomóan sírnak, hogy jaj nincs senki mellettem, nincs kivel elmenni ide vagy oda stb, meg szomorkodnak mások miatt...addig én tök jól el vagyok egyedül. Sosem unatkozok, mindig feltalálom magán egyedül bármilyen helyzetben, simán elmegyek külföldre is egyedül és jól érzem magam, feltöltődöm. Sokan meg függnek másoktól,nem képesek egyedül boldognak lenni.

Persze volt olyan szituáció, amikor pl sulis voltam még és kiközösítettek, akkor rossz volt, de azóta szinte csak előnyöm volt belőle.

Ha kivan a f.szod mindenkivel, akkor miért akarsz annyira jópofizni velük?

Csoda-e, hogy így szenvedsz, mikor nem a saját boldogságodat hajszolod, hanem valamibe bele akarod folyton kényszeríteni magad, amire egyszerűen nincs szükséged?