Kezdőoldal » Emberek » Emberi tulajdonságok » Hogyan legyek motiváltabb a...

Hogyan legyek motiváltabb a tanulásban?

Figyelt kérdés

Elkezdek valamit tanulni, ami érdekel, de aztán ha nem hajt senki hamar "belefáradok a tanulásba", sosincs kedvem tanulni, mindig késöbbre tolom, aztán végül nem tanulom meg. Egészen érettségiig ott volt rajtam a nyomás, hogy napról, napra tanulni kell, mert a tanárok elvárják, hogy minden napra készüljünk, főleg az osztályfőnökünk nagyon kiakadtak egy-egy rosszabb jegyért. Aztán elkezdtem egy informatika szakot az egyetemen, de hogy az volt, hogy felnőttként osszam be az időm magamnak, nem volt rajtam közvetlen nyomás hogy napról-napra tanulni kelljen annyira elodáztam a tanulást, hogy végül vizsgaidőszakban nem tudtam behozni, 4 tárgyból buktam meg.

Mindig is két dolog érdekelt nagyon: az informatika és a biológia. Mivel azokból a tárgyakból, amire a következő félév tananyagai épültek nagyrészt megbuktam, így csak néhány tölteléktárgyat tudtam volna felvenni, nem is mentem tovább, hanem passziváltattam magam, mondván úgysem tudok értelmes tárgyakat felvenni, majd az őszi félévben eldöntöm, hogy aktiváltatom magam, vagy szakot váltok, esetleg ott hagyom. Addig elkezdtem magánúton tanári segítséggel biológiát és kémiát tanulni, mert érdekel engem, akkor már gondolkodtam azon, hogy szakot váltok leérettségizek a két tárgyból. Csak ugye a magántanár sem tud tanulni helyettem, ő csak segíteni tud megtanulni, nincs az a közvetlen nyomás, hiszen jogosan úgy gondolja, hogy nem az ő érdeke, hogy én leérettségizzek, ezért nagyon elodáztam a tanulást, annyira hogy közel másfél alatt jutottam el arra a szintre, hogy le tudok érettségizni (februárban még nem éreztem olyan stabilnak a tudásom, hogy jelentkezett a 2024-es tavaszi érettségire), azóta emiatt az egyetemen is megszüntették a tanulói jogviszonyom (túlléptem a két félév passzívat). Most hogy eljutottam odáig, hogy érettségizzek, jelentkeztem is, át kellene ismételni az anyagot, de mindig úgy vagyok vele, hogy még van egy hónap, ráérek és eltolom, most egy hétig az a minimális tanári nyomás sem lesz rajtam, mert nem tud fogadni a magántanár, hogy segítsen, de közben ismételni kell, mert bár 70% felett simán megírom az előző évi, illetve a mintafeladatsorokat, és a tanárom szerint a szóbelim is elég jó, nekem azért csak jó lenne egy 80% körüli érettségi.

Tulajdonképpen az a probléma, hogy nagy hévvel belekezdek, akkor akár gyorsan sokat is meg tudok tanulni, de aztán "megunom", "elfáradok", vagy csak szimplán lusta vagyok, és egyre kevésbé van kedvem tanulni, egyre jobban eltereli minden a figyelmem és elkezdem elodázni a tanulást, "majd holnap kétszer annyit tanulok", "még van időm ráérek" önámítással és végül fokozatosan egyre kevesebbet tanulok, majd az eddigi tapasztalataim alapján elcsúszok a tanulással és a vizsgán lesznek következményei. Ha rugdosnak, hajtanak akkor a nyomás segít abban, hogy ne hanyagoljam el, de amint elengedik a kezem, már jelentkezik a probléma, hogy önmagamtól nincs motivációm.


ma 09:33
 1/5 anonim ***** válasza:
100%

Az, hogy úgy jarhatsz, mint én.

Bizonyos okok miatt félbe kellett hagynom a tanulást, így nem szereztem iskolai végzettséget. Ennek az lett a következménye, hogy alja munkákat is kaptam: ürüléket pucoltam WC-ről, a sok mocskos edényt mosogattam kb. 15 órában. Ezen felül volt, amikor ki sem fizettek, vagy csak részben, hülyének néztek, stb.


De észbe kaptam, és folytatom a tanulást, már ismét diák vagyok.


Szóval legyen az én példám számodra figyelmeztetés, ne akarj olyan "kalandokat", amiben nekem részem volt.

ma 10:03
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/5 A kérdező kommentje:
Gimnáziumban meg az osztályfőnökön az aluljáróban élő hajléktalanra mondta, hogy ha nem tanulunk, akkor úgy fogunk járni, mint ő. Természetesen nem akarok sem aluljáróban élő hajléktalan lenni, sem bizonytalan fizetésre váró WC pucoló, de számomra valami közvetlenebb motiváció jobban ösztönöz a tanulásra. Mint leírtam azt is tudtam, hogy átakarok menni a vizsgán, de az egyetem az sem volt elég motiváció, hogy napról-napra tanuljak, pedig az 5 hónapon belüli távlat volt, nem évek távolsága.
ma 10:13
 3/5 anonim ***** válasza:
100%

#2


Mindenkit más motivál, a probléma ott van, hogy nem tudsz érzelmeket/célt kapcsolni a tanuláshoz.

Nem félsz attól, hogy WC pucoló vagy hajléktalan leszel, de ugyanakkor nem is leled örömed annyira a tanulásban.


Most írhatnám neked azt, hogy én a csajokat lenyűgöztem a tudásommal, mert nem elég, hogy okos vagyok, de amit tudok, azt nagyon jól tudom használni - a csajozásban is. Szépen tudok beszélni a természettudományokról, úgy, hogy az vonzó legyen másoknak. Jó filozófus vagyok, plusz a volt barátnőmnek az egyik randinkon tartottam egy kis japán órát, fejből írtam a kanjikat meg a hiraganákat.

Szóval, én azért (is) tanulok, mert engem a tudás szexivé tesz a nők előtt.

De, ha neked nincsenek nagy terveid a csajozásban, akkor neked ez a motiváció, ami engem fűt, semmit sem fog jelenteni.


Neked kell megtalálnod azt az érzelmet/célt, ami fűteni fog a tanulásban.


#1 voltam

ma 10:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/5 anonim ***** válasza:
100%

Az időbeosztásodon kellene változtatni és te uralnád az életed, nem sodródnál az árral. Itt van egy jó cikk erről, nekem ez segített, neked is fog, ha akarod:


[link]

ma 10:24
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/5 anonim ***** válasza:
100%

Egyszerű ok: azért veszted el a motivációt mert nem is igazán volt, max csak egy fellángolás. Azért megtanulni franciául mert mikor nyaraltunk nagyon tetszett hogy vulevukuse, nyilván nem lesz egy hosszú életű dolog.


Kicsit bonyolultabb ok: Ez egy folyamat. Valami iránt lelkes vagy -> tanulod -> egyre többet megtudsz. Aztán elér egy olyan pontra a tudásod, ahol már a következő szinten nehézségekbe ütközöl, és az ami iránt lelkesedtél, megmutatja a rossz oldalát, ettől elmegy a kedved.

Pedig csak annyira kéne kitartanod, hogy ezen a holtponton átess.

Mondok egy példát, nyelvet tanulsz. Első óra: megtanulod a névmásokat, egyszerű szavakat, mondatokat, megkapod azt az élményt hogy egy óra után már minimálisan ""beszéled"" a nyelvet. Aztán következő alkalom is hasonló, de ott már picit nyelvtanoztok is, jobban ráfekszetek a kiejtésre, megtanuljátok a betűket, fonetikát, minden ilyesmit. Ez már picit nehéz. Utána belefogtok igazán a nyelvtanba, és azt veszed észre hogy sok szabályt nem értesz. Életidegen, kifacsart gondolkozású egy tiedtől eltérő nyelv, máshogy ragoz, teljesen más szerkezetek, és csak darálják hogy dem-der-die-das-des mittudomén, nem tudom követni a tempót, kiégett az agyam, hülye vagyok és a nyelv se tetszik már annyira, mégse nekem való.

Én bármi újat tanulok akár egyetemen is, mindig eljön ez a rohadtul kellemetlen első mélypont, amin nagyon nagy kitartás kell hogy túllendüljek. Ha ismered a dunning-krueger hatást, ez a görbe legalja!

De ha ez megvan, továbbra is tanulsz, onnantól kezded igazán érezni az adott dolog szépségét.

Ez egyébként -ha nem is ilyen súlyosan- de elő fog jönni többször. Minden szintlépést onnan veszel észre, hogy újabb nehézséget kapsz. Ha valami nem okoz kihívást, az nem fejleszt.

ma 10:29
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!