Az aranyemberben Tímár Mihály jelleme nem annyira bonyolult? Vagy igen?

Igazad van, azok közé tartozol, akik értik a könyvet. Tímár Mihály csaló és szélhámos. Először ellopja a kincset, utána köt egy sereg igazából veszteséges üzletet: megveszi az ázott búzát, de valójában azt nem is használja fel, hanem jó minőségűből süt kenyeret a katonáknak. Ez a pénzmosás tipikus esete, a közbeszerzésen megkeresett pénznek már igazolt az eredete. Ezen kívül mindenkit megveszteget, akitől bármi hasznot remél, ezt is a kincsből tudja megtenni. Timeát a lelkifurdalása miatt feleségül veszi, hogy részesíthesse az apja vagyonából, de valójában nem szereti, boldogtalanná teszi. Tódort pedig passzív módon megöli, hagyja, hogy a lékbe essen és megfulladjon. Az "arany ember" jelzőt a csalás és képmutatás jutalmaként kapja azoktól, akik nem látnak át rajta.

Éppen ezért nagy a kontraszt a sziget esetében. Amikor ott él, NEM használja a vagyonát és kapcsolatait, illetve egyetlen egyszer, amikor megszerzi a szigetet. És ez az a része az életének, ahol semmi "arany" nincs benne, mégis valóban boldog tud lenni, és másokat is boldoggá tesz. Emiatt tudnak neki azok is megbocsátani, akik átlátják a korábbi életének mesterkedéseit.

Kedves Kérdező, nem vagyok irodalomtanár, csak rengeteget olvastam, írócsaládba nősültem, és Jókait amúgy is szeretem. A véleményemet úgy alakítottam ki, hogy sokat beszélgettünk a könyvről a feleségemmel, miután a gyerekeinknek is felolvasta, és ők is megszerették.

Igen, ez a "nem számít, hogyan szerezted az első milliód" illik a könyvre. Bár érdekesnek tartom, hogy a fiatalok, akik először olvassák, többnyire nem látják át a tisztességtelen módszereket, beugranak az "arany ember" címkének, és már az első részben is tisztelik az "ügyessége" miatt. De a főhősnek két nagyon jól elkülöníthető élete van. Kint a világban örökre egy lopott vagyonból lett milliomos marad, akit csak a pénzéért irigyelnek és tisztelnek, de nem szeretnek, ezért valójában boldogtalan. A szigeten viszont semmit sem használ fel ebből az "ebül szerzett" vagyonból. A saját keze munkájával épít fel mindent, és a korábbi két világ közötti "ingázása" helyett végül sikerül a kinti anyagias világot teljesen maga mögött hagynia. Ezért az olvasó képes megbocsátani neki az addigi életét, és szurkol neki, hogy itt, ahol "már mindent, de mindent tisztességesen csinál", találja meg a boldogságot.

(Ha gondolod, írhatsz privát üzenetet, bár azt nem ígérhetem, hogy egyéb témákban is tudok válaszolni...)