Akik azt állítják magukról, hogy nem tapadnak rá a társukra, hanem kell a tér, meg énidő stb., az ő kapcsolatuk milyen a gyakorlatban?

Én falom az életet sok programmal, párom mozgássérült és alapból visszahúzódóbb. Általában hétvégenként vannak programok a barátaimmal is, ráadásul külön kacifántos helyzetként senki nem szeret senkit. Tehát külön-külön kell találkoznom mindenkivel, ez az egy nehezítő körülmény van számomra. Egyik barátommal már lazább a viszony és havi 2 találkozás van, de kettővel hetente találkozok. Igazából az a havi 2 is azért, mert gyerekek jelképes keresztapja vagyok. 2 szorosabb közül egyikkel kifejezetten programokra is járok.

Igazából teljes természetességgel egyeztettünk. Tavalyi nyártól lakik velem párom és csak egyszer szólt rám. Mármint egyszer mondta, hogy most péntektől vasárnapig k.b. egyáltalán nem látott és jövő hétre találjunk ki valamit. Igaza volt és lett nekünk nagyobb közös program. Amikor még nem éltünk együtt és hétvégenként jött, akkor szintén megoldottuk megbeszélve. A lényeg a megbeszélésen és az egyeztetésen van. Barátokkal beszélek előre, összerendezem, párommal egyeztetem.

Családalapítás pedig nincs tervben, ezért is lehetünk lazák. :-)

35/F

1+

Most egyik szorosabb barátommal úgy könnyebb lesz, hogy 24/48 beosztás helyett új melóval szabad hétvégéi lesznek és még egy másik napja is lesz. Nem kell nagyon görcsölnöm, hogy mikor ér rá. Ezen is kellett.

5-ös vagyok és még a kérdéseidre válaszolva: a bizalom mértéke nem ettől függ, köztünk nagyon nagy, mindent meg tudunk beszélni. Beszélgetésre pedig nálunk szintén nagy az igény, rengeteget beszélgetünk, a praktikus, hétköznapi, mondjuk így élet- és háztartásvezetési/szervezési dolgokon túl is szinte bármiről (tényleg bármiről, politika, filmek, mi törént velünk napközben, olvastad-e ezt vagy azt a cikket, ha igen, mit gondolsz, ha nem, akkor elmondom, mit gondolsz, munkatársak, munka, családi dolgok, van-e értelmes élet a Földön kívül, hogy fog alakulni az AI kérdése, hogyan lesz majd a gyereknél a hozzátáplálás, hova menjünk októberben pár napra pihenni stbstb.).

Általában rossz kötődési minták okozzák ha valaki nem tud a párja nélkül létezni és retteg, hogy egy párkapcsolatban (de más típusú kapcsolatoknál is gond szokott ez lenni) ne mindig együtt legyenek, együtt csináljanak mindent.

Ez így van, de nekünk sem volt jó a kötődési mintánk, nem egyszerű egyikünk családi háttere sem (pl. mindkét oldalon elvált szülők, alkoholista apák), de mondjuk nekünk nem ilyen rátelepedős-féltékenykedős problémáink voltak, illetve nem ilyen drasztikus formában. Egyszer már voltunk egy pár fiatalon, és akkor pont azért szakítottunk, mert nagyon nem ment a konfliktuskezelés, kommunikáció, problémamegoldás, rossz mintákat hoztunk. Második nekifutásra, sok-sok-sok önismereti munka és egy-egy elcseszett kapcsolat után már mindketten más eszközrendszerrel érkeztünk, azóta jól működünk együtt.

Szakember mellett te magad is tehetsz, olvass a témában sokat, próbáld meg minél jobban megérteni a valós motivációidat, mit miért teszed stb. De nehéz, tudom, átírni a berögzült reakciókat.