A gyakorlatban a megváltozott munkakepesseguek tulajdonképpen tudnak dolgozni ha akarnak?

Állapot függő. Nekem vannak ilyen kollégáim, sőt a baráti körben is vannak, de olyan is van, aki hiába szeretne, nem tud az állapota miatt, illetve amilyen feladatot el tudna látni, nem talál a környéken, a bejárás meg nem opció.

A legtöbb esetben nem az akaráson bukik a dolog.

#1 Megváltozott munkaképességű vagyok. Szerintem akkor sem érheti meg nekik egy jó képességű, pörgős, terhelhető emberrel szemben minket alkalmazniuk, akármennyi és akármilyen kedvezményt kapnak érte. Egy munkahely mindig a teljesítményről, termelésről, profitról szól. Nem mellesleg a cég összképét is ronhatja, ha a sok normális ember közé jószívűségből, vagy a kedvezmények miatt beraknak egy ilyet.

Oké, hogy fizetniük kell a rehabilitációs hozzájárulást, de mi éri meg jobban: felvenniük egy vagy több egészségest, aki hétfőtől-péntekig a napi 8 vagy több órát végig jól dolgozva lehúzza és többet termel, vagy felvenniük egy ilyet, aki maximum 6 órában tud ott lenni, ráadásul lassú, vagy sokat hibázik, ráadásul nem alkalmas minden feladatra?

A 2#-es jól írja.

Elég gáz, hogy még mindig ezt szajkózza sok ember így 2010 óta is, hogy:

"...tulajdonképpen tudnak dolgozni ha akarnak".

Általában olyanok szólnak be ilyeneket, akik egyáltalán nem ismerik az ő életüket, körülményeiket, csak az "iszapszentmotorospuszta-alsón lakó Nárcsi néni testvérének a lányának a húgának a fia..." által elhangzottak miatt gondolkodnak róluk így.

Vakamennyire, egyes esetekben. Mondjuk ha muszáj nekik, az emberek sok mindenre képesek. Vagy ha segítséget kapnak vagy szerencséjük van és kapnak egy nekik való munkát.

Az egészségesek pedig sokszor ugyanolyan rosszul dolgoznak, csak úgy tesznek, közben beszélgetnek, lassúak szándékosan.