Mit kell csinálni egy olyan pesszimista emberrel aki szerint csúnya, és sohasem nem lesz barátnője? Mindig elmondja a panaszát!

Adott egy ember, aki elégedetlen a helyzetével, de nem tesz semmit, csak panaszkodik. Két irány közül lehet választani: megpróbálsz neki segíteni, vagy leállítod.

A leállítással az a gond, hogy szembeállít a saját lelkiismereteddel: ő segítséget kér, te meg lerúgod magadról. Nem akarunk ilyen emberek lenni, segíteni akarunk.

És aztán jól megégetjük magunkat, mert aki változtatni szeretne, az tanácsot és visszajelzést kér. Panaszkodni az szokott, aki nem akar változtatni, csak visszaigazolás, meg egy kis figyelmet szeretne. Azt szívesen veszi, ha megoldod helyette, de amint az ő felelősségét feszegeted, konfliktusba kerültök.

Akkor marad a kegyetlenség? Igen is meg nem is. Aki panaszkodik a könnyebbik utat keresi, és szerintem azért kell kegyetlennek lenni, hogy minél előbb megértse, hogy ezt a megúszós utat nálad nem fogja megtalálni. Ettől még lehet segíteni neki, ha akar változtatni.

Én általában meg szoktam kérdezni, hogy mit szeretne tőlem? Ettől sokan már kibillennek egy picit, mert ha őszinte akar lenni, akkor azt kellene mondania, hogy "azt szeretném, hogy hallgass meg és mondd, hogy igazam van". A korrektebbek ilyenkor hirtelen rádöbbennek magukra, és stílust váltanak. Van, aki nyomja tovább ilyenkor is, ilyenkor újra fel szoktam tenni a kérdést, hogy értem, elmondta, hogy rossz neki, de miért mondja ezt el nekem, mit szeretne?

Ha nem sikerült átállítani valamilyen konstruktív irányra, akkor leállítom. Ilyenkor el szoktam mondani neki, hogy én úgy látom, hogy ezzel és ezzel van problémája, ha ehhez tanácsot, támogatást vár, akkor szívesen állok rendelkezésére, de a meddő panaszkodástól kíméljen meg.

Ignorálni, mert kva fárasztó az ilyen ember.

Elmondja egyszer oké, de mikor állandóan ezen pörög, az kész. Nem kell rá odafigyelni és ott is hagyhatod - megsértődik majd, de nem baj.