30 év körüliek, nektek mennyire alakul az elképzeléseitek szerint az életetek?

11es

Nem semmi! :) Gratulálok! :) Ez egy nagyon nagy pozitívum :)

Ahonnan jöttem, és ahol vagyok, hosszú út vezetett. Amit akartam anno, meglett nagyjából. De sok mindenről le kellett mondani.

Van párom, 2 gyerekem, házam, autóm, nyaralóm. De hiába van diplomám nem dolgozok. Mióta meg vannak a gyerekek. Nem teljes az életem. A férjem sosem hánytorgatja fel hogy nincs bevételem. Neki így kényelmes. Míg dolgoztam én kerestem többet.

Nem is igyekszik segíteni rajtam hogy kiszabaduljak otthonról.

Szerintem attól tart ha lesz fizetésem, őrá már nem lesz szükségem.

Én már idősebb vagyok, elmúltam 40, de semmi nem lett az álmaimból.

Ráadásul önhibámon kívül.

Így aztán vegetálok.

15ös

Szerintem ez nem egy jó kapcsolat… ki kéne lépni belőle, mert a végén teljesen depressziós leszel. Vagy pedig szembe szállsz a férjeddel…

#18:

Na az ilyen mentalitás miatt tart a világ ilyen szánalmasan szar helyzetben a kapcsolatok terén. Mindenki úgy dobálozik az emberekkel, mint a 0,25-ös pepsis üvegekkel, mindegy hogy barátról vagy párkapcsolatról van szó. Bármilyen hibát találtok bárkiben és az már elég arra, hogy eldobjátok, mint a szemetet, majd csodálkoztok, hogy miért magányos mindenki.

Érdemes megnézni a gyerekeket, ott egy pár óra alatt születnek barátságok és nagyon hamar megbocsátanak egymásnak, ha történik valami. Nem azt mondom, hogy ez a jó irány, mert ez meg a másik véglet, de nem hiszem el, hogy olyan rohadt nehéz lenne a kettő között valahol találni egy utat, ahelyett hogy nagyítóval keresitek a hibát az emberekben, hogy mikor találtok valamit, amire lehet mutogatni, hogy na látod, ezért zárlak ki az életemből véglegesen. Aztán meg lehet keseregni, hogy milyen magányos mindenki.