A -ka, -ke képzős becézések tényleg lealacsonyítóak?

Hát, az én véleményem szerint ez mindig függ több dologtól is, általában furább nem rokonok, nem barátok, nem partner hanem kolléga esetében, ha nő mondja férfinek, meg, ha férfi mondja nőnek, azzal legtöbb esetben nincs baj, ha egy felnőtt nő mondja egy másiknak e becézőformát, mindig lényeges, hogy a személy akire mondják a kicsinyítőképzős becézést hogyan éli meg, akkor lesz lenéző és "lealacsonyító" ez, ha te ezt így érzed. De így, igazából számomra kissé azért tényleg fura, hogy egy férfira mondják nők, na meg nem tudom, lehet férfi kollégáid is, de azt mindenféleképpen valószínűnek tartom, hogy nőket gyakrabban becéznek így, kevésbé jellemző, hogy férfiakat is le-ka/-ke-zzenek. De ezt te látod a legjobban, hogyan érzed, azok akik így becéznek tégedet csak kedvességből mondják és aranyosan hangzik szerinted, vagy érzed benne a lekicsinylést, és komolyan úgy érzed, hogy ez számodra lenéző megszólítás azoktól a személyektől. Ha úgy érzed bánt tégedet ez, akkor őszintén, szépen tudasd velük, hogy ne becézzék a nevedet így, mondd el, hogy neked ez nem esik jól. Ha pedig tényleg nem zavar igazából, akkor ennyi, ne szólj, csak kedvesen becézgetnek tégedet a kolléganőid, ne zavarjon. Mert alapból a kicsinyítőképzős keresztnév becézés nem lenéző, nem lekicsinyítő, nem lealacsonyító, hanem kedves, aranyos, barátságos becézés, nincs vele baj, addig míg ez nem zavarja az illetőt. Az édesanyádnak az a véleménye erről ami, de hidd el, ha nem zavar téged akkor nincs ezzel baj, ne zavarjon, hogy őszerinte van baj ezzel.🙂

A hangsúlyozásból meg lehet különböztetni, ha kedveskedően becézel valakit, vagy becsmérlően, lenézésből. Ezt a kicsinyítő képzőt mindkét módon lehet használni, mégis szélsőségesen különböző az értelmezésük.

Én a talicskát is csak talicsnak vagyok hajlandó hívni.

Hangsúlytól függ.

Nálunk a kecske is kecs, a béka az bé, a kecskebéka pedig kecsbé.