Egyetemisták, hogyan léptek túl azon, ha egy tanár lealacsonyító kommentárokat fűz egy munkátokhoz, és úgy érzitek, hogy lenéz titeket?

"Az oktató az egész előadás alatt ráncolta a homlokát és forgatta a szemét."

Én ilyenkor annyira benne szoktam lenni az előadásban, hogy időm sincs más arcát figyelgetni, különben kizökkenek a szerepemből. A nagyobb gondolatmenetek között szoktam körbenézni, hátha van kérdés, de szerintem ha jól adsz elő és benne vagy a témában, nem tűnnek fel az ilyenek.

Szerintem amit megfogalmazott, az egyáltalán nem sértő. Lehet, hogy illendőbb, ha négyszemközt mondja és nem mások előtt, de még azt is meg tudom érteni, mert másoknak is hasznos lehet.

Én őszintén nem értem, miért veszed ezt személyes sértésnek. Szerintem túlkombinálod.

Volt egy ilyen évfolyamtársam, záróvizsgán megbuktatták és szentül meg volt győződve róla, hogy őt utálta a bizottság és szándékosan szivatta. Mit ad isten, azt a tételt húztam, amit ő és ötöst kaptam rá. És utána beszéltem vele, mert nagyon érdekelte, hogy mit mondtam másképp és ki volt kelve magából, hogy kb ő is ugyanezt mondta. Jah, csakhogy tételbizonyításról beszélünk, ha nem ugyanazt mondod, akkor hülyeséget mondasz. Meg a szakdolgozatos prezentációjánál is állítólag pofákat vágtak. Aztán mutatta, hogy mit rakott össze, 12 oldal tömör szöveg. Úgy, hogy 6 diát szellősen, 2 ábrával alig bírtam időn belül ledarálni.

Szóval én azt mondom, van, ami jogos kritika és semmi személyes nincs benne, legfeljebb az adhat okot türelmetlenségre, hogy az illető nem fogadta meg, amit előtte külön kiemeltek többször is. Például, hogy próbáld el, belefér-e az időbe, nézd meg, mennyire tudod végigvezetni.

Ezt nem szívózásnak kell megélni, hanem finomításnak. Én is korrepetálok, igyekszem adni pozitív visszajelzést, de ha értékelnem kell valakit, nyilván nem azon rugózok egy órát, hogy milyen csodás ami csodás a munkájában, hanem hogy hogyan lehetne magához képest jobb.

Ha jó vagy, akkor is kapni fogsz kritikát, mert mindig lehetsz jobb.

És addig örülj, amíg olyasvalaki oktat ki, aki nem hasznot akar húzni belőled, hanem tanítani. Köztük kevesebb a mocsok, mint az aluliskolázott nagy büdös senki felettesek között, akik aztán tényleg a maguk értelmi szintjén járatják a pofájuk.

Ezt az előadásmódos dolgot én se értem. Tudtommal ne színésznek vagy politikusnak készül az ember, hanem anyagot dolgoz fel és ad vissza. Tök mindegy hogy mennyire unalmas vagy bármilyen az előadásmódja, nem színházban vagyunk hogy szórakozzunk.

Arról nem is szólva hogy sok tanár se különb, némelyik olyan monoton hogy elalszol rajta, a másiknak a hangját se hallod olyan halk, a harmadik minden pisszenéstől dührohamot kap, a negyedik káromkodik... Aztán ők kritizálnak diákokat. Vicc.

Sajnos vannak olyan tanárok, akik nem gondolnak abba bele, hogy vannak izgulós diakok.

Nálunk az egyetemen nagyon sokat kell prezentálni, de mindig elmondják pl értékelésnél, hogy a lámpalázzal nem lehet mit kezdeni és fokozatosan kell egyre többet prezentálni, hogy megszokd a helyzetet.

Nem etikus valakit azért megszólni, mert izgul. Főleg nem mások előtt.

Meg kell szokni a nagyobb közönség előtti előadással járó lámpalázat. Ez rutin, megszokás kérdése.

Az, hogy mindenki előtt beégetett ezen nem segít, de az élet sokszor igazságtalan.