Mi a véleményetek arról, hogy tulajdonképp teljesen felesleges ez a földi élet, és van, aki nem bírja végigvinni, amennyi szenvedéssel ez jár?

Szerintem teljesen jogos felvetés. Ezért is lettem antinatalista. Ebbe a világba gyereket szülni csak az elmeroggyantak szülnek. Akarata ellenére lesz az ember bérrabszolga, a létezése lényegében a késői kapitalizmus és a mega multi cég kiszolgálása lesz.

Aztán annyi veszély van az életben, pl. Betegség. Ezek mind ugyanolyan szenvedés.

A kérdés itt az, hogy milyen lesz az életed, és mit szeretnél magadnak.

Lehet itt panaszkodni, semmi probléma. Még az is lehet, hogy jön néhány sorstárs.

De ha azt szeretnéd, hogy jobb legyen az életed, azon bizony dolgozni kell, SOKAT és NEKED.

Meglepően kevesen fognak azért küzdeni, hogy neked jobb életed legyen. Te viszont meg tudod tenni.

Egyetértek. Az emberek többsége ebben a kérdésben nem racionális, hanem érzelmi alapon működik. (Téves, hogy ösztönalapon, mert a szaporodási ösztön a szex iránti vágyat okozza, nem a gyereknevelés iránti vágyat.)

A probléma egyik gyökere, hogy aki gyereket akar, az a gyerekét cuki kisbabaként vagy totyogóként képzeli el, nem pedig egy lázadó 16 évesként vagy egy haldokló 80 évesként (pedig az IS lesz egyszer az a valaha volt gyerek). A gyerekvállalás mögött önös érdekek húzódnak (azért akarja az ember, hogy az Ő életét értelmessé tegye, az Ő kapcsolatát megerősítse, NEKI örömöt adjon, az Ő nevét/vérvonalát vigye tovább stb). A gyerek érdeke sehol nem jelenik meg ebben a gondolkodásban, és nem is jelenhet meg, mert a nemlétező "gyereknek" nincs szüksége a létezésre és nem is vágyhat arra.

Sokszor hallottam olyat is, hogy valaki konkrétan úgy fejezte ki magát, hogy "szeretnék már egy babát" vagy "szeretnék újra babázni". Mintha valójában tényleg az lenne az igénye, hogy a gyereke kvázi játékbabaként funkcionáljon számára. (Pedig e szükséglet kielégítésére sokkal szerencsésebb lenne, ha az ember egy tényleges játékbabát venne, nem pedig pár babázós hónap/év kedvéért valakit "belekényszerítene" az életbe, hogy aztán az első gyerek felcseperedése után egy újabbat csináljon, hogy ismét kifacsarhassa belőle ezt a szükségletét).

#7

pontosan. Én ezért szoktam röhögni azon, mikor a gyerekteleneket nevezik önzőnek, valójában pont mi vagyunk az önzetlenek.

Viszont azzal nem értek egyet, hogy ennek ne lenne köze a szaporodási ösztönhöz, konkrétan mikor egy cuki babát látok, még a petefészkem is bebizsereg🤣Bekapcsol az ösztön, de nem a szex iránt, hanem a gyerek iránt. De tudom, hogy butaság lenne ebbe a világba gyereket szülni, és különben sem vágyok több év álmatlan éjszakára és üvöltő babára.